A mikroszkopikus kórokozók XIX. századi felfedezése előtt elfogadott nézet volt, hogy a betegségek a fertőzött, romlott, „miazmás” levegő közvetítésével jutnak emberről emberre. Ebből következik, hogy elődeink a járványok terjedésének megfékezésében is nagyban támaszkodtak a levegő megtisztítására füsttel, lángokkal vagy egyes fertőtlenítő hatásúnak vélt anyagok, növényi olajok párologtatásával.
Ezt szolgálta például a középkori pestisdoktorok ikonikus maszkja is, a „csőrben” gyakran gyógynövények, ecet, különböző keverékek voltak. Volt, hogy ráhibáztak a jó megoldásra, de mivel a tudásbeli hiányosságok az alapoknál jelentkeztek, a leggondosabb óvintézkedések is jobbára hatástalannak bizonyultak.
Domestos a mécses fölött
Azt viszont nem tagadhatjuk, a fertőzött levegő elleni védekezés leglogikusabb eszköze a levegő megtisztítása. Olyannyira, hogy a közösségi oldalak, beszélgetések tanúsága szerint sokan ma is alkalmazzák: az új koronavírus ellen próbálnak párologtatással védekezni.
Ezek hatékonyságáról, illetve az otthon található vegyszerekből házilag kotyvasztott „vírusirtók” veszélyeiről kérdeztük Lente Gábor vegyész professzort, a PTE TTK Általános és Fizikai Kémiai Tanszékének vezetőjét. Előtte azonban nézzük meg: egyáltalán van-e értelme légiharcot indítani a SARS-COV-2 ellen?
Szállhat a levegőben?
Cseppfertőzéssel terjedő vírusról van szó, vagyis tüsszentés, köhögés, beszéd, légzés során távozó párarészecskékhez tapadva jut a külvilágba. A napokban egy finn csapat animációja remekül bemutatta, hogy zárt térben a vírusos aerosolrészecskék méterekre jutnak és percekig úsznak a levegőben. Miután kiülepedtek a környezetben, órákig, sőt egyes eredmények szerint napokig, akár két hétig is megőrizhetik virulenciájukat.
Ennél többet egyelőre tudományos alapon nem mondhatunk, de logikus, hogy a parányi részecskéket a légmozgás felkavarja, és nem kell egy fertőzött embernek betüsszentenie az ablakon, hogy az otthoni levegőben vírusok lebegjenek.
Sőt, az új koronavírus rokona, a 2002/2003-ban járványt okozó SARS-ról bebizonyosodott, hogy a fertőzött személy szennyvize aeroszolizálódást követően a többi lakásba jutott és az ottani embereket megfertőzte – itt látható róla egy ábra a Virológia Pécs Facebook-oldalán. A SARS-COV-2-ről ezt kutatási eredmény nem támasztja alá, de pécsi kutatók fertőzött személy székletéből kimutatták a vírust.
Azért tegyük még hozzá, hogy a fertőzéshez megfelelő vírusszám is szükséges, ami nyilván megvan, ha aktív vírusszóró egyén valaki arcába köhög, de random szélfútta részecskék nem biztos, hogy kiadják a megfelelő mennyiséget. Most pedig nézzük, mivel jár a „domestospárologtatás”, és mit kockáztat, aki ötletszerűen akarja kikeverni a mindent vivő koktélt. Átadjuk a szót Lente professzornak.
A levegőben elvész a hatás
Vírus és fertőtlenítő „légiháborúja” elméletben nem teljesen elvetélt ötlet, hiszen minden folyadék, így a fertőtlenítő szerek is párolognak, gáz halmazállapotban a levegőbe kerülnek. Létezik nagyon hatékony, ám képzettséget és speciális felszerelést igénylő gázzal történő fertőtlenítés is, ám az otthoni „párologtatós” módszert a legkevésbé sem nevezhetjük célravezetőnek.
Párolgás közben elsősorban a víz és az illatanyagok távoznak, és legfeljebb annyira kevés hatóanyag, ami elvész a térben. Magyarán nagyon pici az esélye, hogy a mikroszkopikus »fertőtlenítő részecske« összetalálkozzon egy vírussal
– mondja a 24.hu-nak Lente Gábor.
A legtöbb, háztartásban megtalálható és fertőtlenítésre is alkalmas összetevő az ecettől a teafa olajon át, a savas és a klórtartalmú lúgos termékek folyékony állapotban működőképesek. Erre lettek kifejlesztve, tesztelve, a gyártón „rendeltetésszerű” használat esetén kérhető számon hatékonyságuk.
Veszélyes is lehet
Emellett sok termékből klórgáz kerülhet a levegőbe, illetve a melegítés – már ha valaki az illóolajokkal szokásos eljárást követve mécsessel akar még aktívabb párolgást generálni – veszélyes kémiai hatásokat idézhet elő. A lakosság számára hozzáférhető anyagok ugyan kigyulladni nem fognak, de a vízvesztés hatására olyan koncentráció jöhet létre, ami önmagában kockázati tényezőt jelent. A professzor általános szabályként emeli ki:
Ezért is nagyon fontos, hogy bármilyen vegyszert csak a gyártó által előírt formában és a megfelelő óvintézkedések betartásával alkalmazzunk. Aktuális példa, hogy tisztításra, fertőtlenítésre napi szinten használunk klórtartalmú anyagokat, használatukkor gumikesztyű viselése nemcsak azért ajánlott, mert „kimarják” a bőrt, hanem mert sebbe kerülve káros hatást fejtenek ki.
Halálos gáz szabadulhat fel
Visszatérve koronavírus elleni védekezéshez, a szakemberek mindenkit óva intenek attól, hogy az otthoni készletből próbálja megalkotni a szándéka szerint mindennél hatékonyabb vírusirtó keveréket. Tipikus, és akár nagyon súlyos következményekkel járó háztartási baleset, amikor az ember két különböző fertőtlenítőt önt össze a hatás növelése érdekében, például hypót és sósavat.
Ilyenkor nagy mennyiségben keletkezik klórgáz, élettani hatásáról legyen elég annyi, hogy az első világháborúban tömegpusztító fegyverként, harci gázként vetették be
– emeli ki Lente Gábor.
Alapvetően soha ne keverjük a vegyszereket, de ha egy termék összetevői között azt olvassuk, hogy hipoklorit, vagy klór, vagy ha csak annyit tüntetnek fel, hogy lúgos kémhatású, az nem érintkezhet savval. Sem sósavval, sem ecettel, borkősavval, citromsavval. A lúgos tisztítószerek hatását ugyanis erősen lúgos közegben oldott klórgáz biztosítja, amit viszont sav hozzáadása felszabadít. Még azt is érdemes elkerülni, hogy a kétféle anyagot rövid időn belül egymás után alkalmazzuk ugyanazon a felületen.
Kiemelt kép: Krizsán Csaba /MTI
