Az emberiség megfeszített munkát folytat az új koronavírus megállítása érdekében. Sokan hivatásuk, szakmájuk keretein belül, míg a járvány kezelésében laikus tömeg azzal, hogy betartja az előírásokat, megtartja a fizikai távolságot, otthon marad, védőfelszereléseket használ, vagyis bőven kilépve komfortzónájából és felelősségteljesen viselkedik. Ilyen helyzetben igencsak romboló hatásuk van nemcsak a rémhíreknek, hanem az olyan, valós tényekre alapozott, de kellően el nem magyarázott állításoknak is, amit a hozzá nem értő félreértelmezhet.
Az ilyenek ugyanúgy indokolatlan félelmet kelthetnek, vagy szintén ártalmas túlzott biztonságérzetbe ringathatnak. Számos ilyen hírre kitértünk már a korábbiakban a „visszafertőződött” japán nőtől a szúnyogok járványtani szerepén és a leendő vakcina „elosztásán” keresztül a nyár „vírusirtó” hatásáig. Ezúttal újabb, rendre felbukkanó állítást igyekszünk tisztázni, miszerint az új koronavírus szezonálissá válhat, már idén ősszel visszatérhet akár a mostaninál is fertőzőképesebb formában.
A koronavírus nem influenza
Fenti kijelentéssel két probléma van. Az egyik, hogy nem több légből kapott feltételezésnél, mondjuk úgy, „esetleg ez is megtörténhet”:
A másik, hogy ennek ellenére komolyan megragadhat a fejekben, mert ijesztő, és mert akaratlanul is az influenzára asszociálva teljesen logikusnak tűnik.
Kezdjük talán azzal, hogy a SARS-COV-2 ugyan vírus, de semmi köze a szezonális influenzához. Utóbbinál főleg az A, B és C törzs okoz emberi megbetegedéseket, gyorsan mutálódik, azaz gyakorlatilag évről évre némileg megváltozva „tér vissza”. Ezért kell folyamatosan változtatni a vakcinát és minden évben új védőoltást beadatni, de érdemes azt is megjegyezni, korábbi oltások is több védelmet nyújtanak, mint ha valaki soha nem oltatja magát.
Amikor koronavírusról van szó, próbáljunk meg elvonatkoztatni az influenzától: tévúton jár, aki az influenza terén szerzett tapasztalatait laikusként az új koronavírusra ülteti át. Ha példaként akarjuk felhozni, csupán annyit mondhatunk, hogy mindkét esetben cseppfertőzéssel terjedő, légúti megbetegedéseket okozó vírusról van szó, ezért a védekezés egyes formái hasonlóak lehetnek.
Mikor van szezon?
Nézzük most a szezonalitás jelentését Falus András Széchenyi-díjas immunológus professzor segítségével. Világszerte sok tucatnyi szezonális fertőző betegséget ismerünk, maradva a jól ismert, légúti tüneteket okozó vírusoknál (mint például a nátháért felelős rhinovírus, de ebből a szempontból az influenza is megállja a helyét) kontinentális klímánkon késő ősztől tavasz közepéig tartó időszakról beszélhetünk. A szezonalitást rengeteg tényező befolyásolja, elsősorban a hőmérséklet, páratartalom, egyszóval az aktuális klíma, és ezzel összefüggésben az immunrendszer aktuális állapota.
A természet gondos tervező, bizonyos határok között minden élőlény képes elviselni a külső körülmények változékonyságát, ám ennek ára van: előnytelen környezetben romlik az immunrendszer hatásfoka. Megfordítva is igaz, optimális feltételek között „csúcsra jár”.
A folyamatok ennél persze sokkal bonyolultabbak, egyéni, genetikai tényezők, az életmód, higiéné, életkörülmények, de még az is sokat számít, ki hol él a Földön – messzire vezetne elmerülni a részletekben. Nézzük inkább a leegyszerűsített példát, hogy a nátha szezonja azért az év hideg időszaka, mert a vírusok számára a párás, hűvös időjárás a legkedvezőbb, ugyanakkor az emberi immunrendszert ugyanez hátrányosan érinti, csökkenti hatékonyságát.
A koronavírus szezonális lehet?
Minden járvány esetében jogos az emberek félelme, miszerint »vissza fog térni«, mint ahogy az a kérdés is, mikor szűnik meg a terjedése, mikor mondhatjuk, hogy túl vagyunk rajta. A koronavírus esetén ezekre ma még senki nem tud tudományos megalapozottsággal válaszolni, nem tudjuk, milyen környezeti feltételeket »szeret«
– mondja a 24.hu-nak a professzor. Hozzáteszi: orvosszakmai szempontból többé-kevésbé majdnem minden vírus szezonális, az új koronavírusról ezt kimondani viszont nagyon erős állítás lenne. Sőt, ha a SARS-COV-2 legközelebbi rokonait vizsgáljuk, a SARS nem tért vissza, a MERS első, 2014-es megjelenése óta ritkán és kis területeket érintve bukkan fel.
Amennyiben szezonális lenne, magyarán nyáron eltűnik és az első hidegekkel „visszatér”, akkor egyrészt magyarázatot kell találni arra, miért pusztít Afrika és a Közel-Kelet száraz, forró klímáján, másrészt inkább örülnünk kellene neki: haladékot nyernénk a felkészülésre.
Nem visszatér, el sem megy
A vírus kapcsán nem véletlenül használjuk következetesen idézőjelben a visszatér szót, ugyanis ez önmagában azt feltételezi, előtte elvonult. Mint a török portyák annak idején a Királyi Magyarország vagy Erdély területére: megjelentek, pusztítottak, majd ugyanolyan gyorsan vissza is tértek a hódoltsági váraikba. A vírusok nem így működnek.
Kialakulásuk után a többségük folyamatosan itt van a közelünkben, virulenciájuk viszont a fent vázoltak szerint változik – e szerint érzékeljük „eltűnésüket” és „visszatérésüket”. A professzor a sokak által jól ismert, a szájüregben kialakuló kis fekélyt, az aftát említi. A kórokozó jelenléte állandó, normál esetben nem okoz tünetet, ám amennyiben immunrendszerünk bármilyen okból megrendül, a vírus is szaporodásnak indul, és kialakul a kellemetlen afta.
Ha tegyük fel a COV-SARS-2 fertőzőképessége is nagyban múlik egyelőre ismeretlen környezeti tényezőkön, akkor feltételezhetően szezonális járványként könyvelhetjük el. Azt viszont ne feledjük, hogy minden nappal közelebb kerülünk a vakcinákhoz, gyógyszerekhez, amivel semlegesíthetjük az újabb támadást. Illetve ha lesz is következő roham, a mostani járvány utóhatásaként a társadalmak már rendelkezni fognak bizonyos immunvédelemmel.
Egy másik valószínű, de még mindig elméleti lehetőség, hogy a vírus „leszokik” az emberekről.
Nem tér vissza, mert elhagyja az embert
Közismert, hogy a vírusok a szó biológiai értelmében nem is tekinthetők élőlényeknek, szaporodni például csak élő sejtben tudnak, azaz a sejtet kényszerítik önmaguk sokszorosítására. Méghozzá szédületes tempóban, ami a nagy számok törvénye alapján gyakori hibákhoz, esetünkben genetikai hibákhoz vezet. Ezért mondjuk azt, hogy a szédületes ütemben mutálódnak, az újabb verziók pedig vagy megtalálják a maguk gazdaszervezetét, vagy evolúciós zsákutcának bizonyulnak.
A világon létező fajok sokszínűségét és egyedszámát tekintve az emberi faj, akár a főemlősöket is ideértve rendkívül apró céltábla a vírusok számára, a kórokozók evolúciója nem feltétlenül az emberiségre irányul
– jegyzi meg Falus András.
Az „ügyes” vírus túlnő azon, hogy ilyen relatív kevés gazdaszervezetnek legyen kiszolgáltatva. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az új koronavírus különböző mutációi megtalálják az utat más fajok felé, az embereket megbetegítő változat egyszer csak eltűnik, illetve kialakul az emberek többségében a védettség („nyájimmunitás”).
Lehet enyhébb is
A cikkünk elején megfogalmazott feltételezés – miszerint az új koronavírus ősszel visszatérhet, ráadásul fertőzőbb formában – bekövetkezési esélye csekély, mégis valós lehetőség, ami viszont így kisarkítva, önmagában inkább megtévesztő félinformáció.
Persze nem tudjuk, mi fog történni, elméletben benne van a pakliban olyan változás, ami esetleg még komolyabb megbetegedéseket okoz, és talán még aktívabban terjed emberről emberre. Ám a professzor kiemeli, ez egy „egyszer fent, egyszer lent” játék: ugyanilyen eséllyel következhet be ugyanennek az ellentéte. Elképzelhető, hogy a SARS-COV-2 esetleges újabb változatai sokkal enyhébb tünetekkel járnak majd, kis orrfolyással túl is esünk rajta, mint most a náthán.
Kiemelt kép: Mohos Márton /24.hu
