Leonardo Da Vinci 1452. április 15-én született a Firenzétől mintegy 26 kilométerre fekvő Vinciben Lionardo di ser Piero da Vinci (Leonardo, [Mes]ser Piero fia Vinciből) néven. Apja tehetős jegyző és birtokos, anyja pedig feltételezhetően egy paraszt- vagy rabszolgalány volt.
Későbbi feljegyzései azt sugallják, hogy inkább apjával tartott fenn szorosabb kapcsolatot, gyermekkoráról viszont keveset tudni. Annyi bizonyos, hogy hivatalos oktatásban nem részesült, ennek ellenére otthon már korán megismerkedett a latin nyelvvel, a geometriával és a matematikával. A fiatal da Vinci előszeretettel tartózkodott a szabadban, gyakran figyelte meg a természetet.
Nem szerette kiteregetni a szennyest
Tizenéves volt, amikor elküldték Andrea del Verrocchio festő-, szobrász- és ötvösmesterhez tanoncnak, ahol megismerkedett az emberi anatómiával. Kivételes képességei már ekkor megmutatkoztak, Verrocchio Krisztus keresztelése című művének egyik angyalfiguráját bizonyítottan ő festette.
1476-ban, 24 évesen a korszakban igen súlyosnak számító vád érte: három másik férfival együtt szodómia gyanújába keveredett, igaz, utóbb felmentették. A későbbiekben két tanítványával, Salai-al és Melzivel rendkívül szoros kapcsolatot alakított ki, női párkapcsolatairól pedig semmit sem tudni,
A hipotézis a 19-20. században új erőre kapott, bizonyítani azonban sohasem sikerült − részben azért, mert a polihisztor rendkívül titoktartó volt magánéletével kapcsolatban.
Verrocchio műhelyéből kikerülve rövid időre eltűnt a forrásokból, ekkoriban kezdhette el a Háromkirályok imádása című művét a San Donato a Scopeto kolostor számára. Az alkotást 1481-ben befejezetlenül hagyta. Da Vincire jellemző volt a lassú munka, több olyan alkotása ismert, amit nem fejezett be.
Corvin Jánosnak is festett
Da Vinci a korszak legnagyobb itáliai családjaival, a Medicikkel, a Sforzákkal és a Borgiákkal is érintkezésben állt. 1482-től egészen 1499-ig Milánóban dolgozott, ekkoriban alakított ki kapcsolatot előbb Hunyadi Mátyás, majd II. Ulászló magyar királlyal. I. Mátyás házasságon kívül született gyermekének, Corvin Jánosnak még egy Madonna-képet is festett. Ezen periódus alatt fejezte be egyik legismertebb alkotását, Az utolsó vacsorát.
1499-ben a második itáliai háború hatására a Milánót irányító Ludovico Sforza elbukott, a polihisztor pedig Firenzébe utazott. Talán ez az időszak tekinthető hírneve csúcspontjának, a szobrászathoz, építészethez, irodalomhoz, festészethez, hadmérnöki tudományokhoz, matematikához, anatómiához és zenéhez egyaránt értő polihisztor kora „szupersztárja” volt. Da Vinci 1503-ban kezdhette el festeni minden idők egyik, ha nem a leghíresebb festményét, a Mona Lisát, amelyet egyes elképzelések szerint még több mint tíz évvel később is finomított.
Élete utolsó igazán aktív szakaszában Rómában, a pápai udvarnál tartózkodott, ekkoriban a korszak két másik kiemelkedő alakja, Raffaello és Michelangelo is Róma szolgálatában állt. 1516-tól már I. Ferenc francia király megbízásából dolgozott. A megbecsült művész és tudós 500 éve, 1519. május 2-án a franciaországi Clos Lucében halt meg, feltételezhetően agyvérzés végzett vele.
Kiemelt fotó: iStock
