Az AIDS azonosítása kisebb világpánikot idézett elő az 1980-as években, méltán nevezték „korunk pestisének”. Maga az AIDS angol betűszó (szerzett immunhiányos tünetegyüttes), mint ahogyan a betegséget okozó HIV is: emberi immunhiány vírusa. Évtizedekig biztos halállal végződött, ami ma már gondos orvosi kezelés mellett nem törvényszerű, és a számtalan kampánynak köszönhetően a megelőzésre is mindenki sokkal nagyobb hangsúlyt fektet.
A téma iránti érdeklődés kicsit megkopott a köztudatban annak ellenére, hogy a betegség még mindig évente egymillió áldozatot szed. Ám a napokban hatalmas áttörésként beharangozott hírre a laikus is felkapta a fejét: egy brit férfi szervezetéből sikerült teljesen kiirtani a vírust. Ő már a második ilyen ember – az előző siker tíz éve született hasonló módszerrel –, így már biztos, hogy az alkalmazott eljárás hatékony.
Kordában tartani tudjuk, de legyőzni nem
Orvosokon, biológusokon és a témát mélységeiben követő kívülállókon kívül valljuk be, egyáltalán nem értjük miről van szó pontosan, és a laikus közönségen máris eluralkodik az önámító, romboló tévhit: megvan az AIDS ellenszere. Márpedig erről szó sincs annak ellenére, hogy a Nature-ben megjelent eredmény tudományos szempontból valóban rendkívüli jelentőségű – tudtuk meg Dr. Újhelyi Eszter infektológustól, aki a továbbiakban segít megérteni a lényeget.
Mindenképp azzal kell kezdeni, miért képtelenség ezt a vírust kiűzni az emberi szervezetből, ha egyszer már bekerült. A HIV bizonyos enzimek segítségével képes beépülni olyan sejtek genetikai állományába, amelyek CD4 receptorokkal rendelkeznek. Onnan pedig „előcsalogatni”, kiirtani nem lehet őket, az úgynevezett provirusok megbújnak a nyirokrendszerben, és bizonyos impulzusokra aktivizálódnak.
Az AIDS ma is halálos betegség, ám ha valakin időben megkezdik a kezelést, megfelelő hatóanyag-kombinációval kordában tartható:
A beteg szervezetében nullára tudjuk csökkenteni a vírus szaporodását, az illető tünetmentes lesz, és fertőzni sem fog. Ehhez azonban élethosszig tartó gyógyszeres kezelésre van szükség, ahogy abbahagyja a HIV azonnal szaporodni kezd: jelen tudásunkkal tehát kordában tudjuk tartani, de teljesen kiirtani nem
– mondja a 24.hu-nak a szakember, aki nyugállományba vonulása előtt a Szent László Kórház laborvezetőjeként 20 évig kutatott a témában, jelenleg egy magánlaboratóriumban folytatja ugyanezt a munkát.
Egy génhiba véd meg
Itt jön a képbe az új eljárás, ám működésének megértéséhez először azt kell tisztázni, hogyan jut be a HIV a sejtbe. Ha nagyon leegyszerűsítjük, sérül a tudományosság, de laikusként könnyebb feldolgozni és most ez az elsőrendű szempont. Tehát:
A HIV felszínén egy bizonyos fehérje (gp120), külső burka alatt pedig egy más típusú fehérje (gp41) található. A szervezetbe jutva a vírus megkeresi az immunrendszer sejtjeit, pontosabban azokat a limfocita és monocita sejteket, ahol az úgynevezett CCR5 koreceptorhoz tud kötődni.
Fotó: CDC/PHANIE
A CCR5 eltávolítja a vírus külső burkát, szabad út nyílik a burok alatt búvó gp41 számára, így pedig már képes becsúszni a sejtbe. Laikusként: saját sejtünk teszi alkalmassá a vírust a bejutásra. És most jön a lényeg.
Eltűnik a vírus
Innentől kezdve az eljárás ugyanaz, mint vérképzőszervi betegségeknél alkalmazott csontvelő átültetésnél. Itt ugye arról van szó, hogy a beteg immunsejtjeit gyakorlatilag teljes mértékben kiirtják, majd azok a beültetett csontvelő őssejtekből képződnek újjá.
Ha a donor rendelkezik fenti génhibával, a recipiensben is ezek a »hibás« sejtek kezdenek szaporodni, és úgy tűnik megszabadul az AIDS vírusától
– emeli ki Újhelyi Eszter.
Ha a csontvelőátültetés előtt a szervezet a saját vérképző rendszerét kiiktatják, jogos lehet a kérdés, hogy akkor ez miért nem megoldás? Azért, mert szervezetben vannak olyan rejtőzködő, megbújó sejtek, amik nem pusztulnak el, hiszen a kemoterápia nem ellenük „dolgozik”. Ezek a rejzőzködő sejtek az immunszuppresszió hatására aktivizálódhatnak, beindul a vírusszaporodás, és a vírus már a donor sejteket támadhatja meg – ha képes behatolni. Ezért csak az a megoldás, ha már immunis sejteket ültetünk be.
Inkább csak elméleti siker
Ahogy már írtuk, a módszer hatalmas tudományos eredmény, nagy jövő áll előtte, ám gyakorlati alkalmazása nem egyszerű, és nem is mindenkinél hatásos. Hogy miért, azt nézzük vázlatosan:
- A CCR5 mellett van egy másik koreceptor is, a CXCR4. A legtöbb HIV vírus előbbit használja, de vannak olyanok is, amelyek mindkettőt, illetve csak utóbbit. Ezek ellen nyilván nem véd a génhiba lemásolása.
- A csontvelő átültetéshez rengeteg egyezés szükséges, általánosságban nagyon szűk azok köre, akik donorok lehetnek adott recipiens számára.
- Az a bizonyos delta 32 génhiba csak akkor áll fenn, ha mindkét szülő rendelkezett vele, magyarán rendkívül ritka.
Végszónak talán annyit: jó úton haladunk, bizonyos áttörésként is értelmezhetjük a brit férfi tünetmentességét, de sok a buktató, ne ámítsuk magunkat hamis biztonságtudattal. Messze van még, hogy kijelentsük, az orvostudomány legyőzte az AIDS-et.
Kiemelt képünkön: Az AIDS elleni világmozgalmat jelképező piros szalagot viselő fehér kereszteket állítanak fel aktivisták az amszterdami Múzeum téren 2009. december 1-jén, az AIDS elleni küzdelem világnapján. A téren a világnap alkalmából állították fel a kereszteket, hogy emlékeztessenek a betegség áldozataira. Fotó: MTI/EPA/Robert Vos
