Valahol, több millió, sőt, több milliárd fényévnyire tőlünk egy idegen civilizációnak sikerült rendkívül erős mágneses energiamezőt fejlesztenie, amely segítségével olyan erőteljes rádióhullámokat tudnak kibocsájtani, hogy azok még a mi Földünket is elérik. Az idegenek szeretnék megtudni, hogy egyedül vannak-e az univerzumban, ezért mindenféle irányba elindítanak ilyen ismétlődő rádiókitöréseket, hátha valaki válaszol majd rájuk, talán egy olyan fejlett társadalom, mint amilyen az övék is. A rádiójelek elindulnak a világűrben, és egyszer csak elérik a Földet, ahol a rádióteleszkópok fogják az adást.
Ez a történet nem egyszerű sci-fi: az eshetőség tényleg szerepel a csillagászok listáján, amikor arról vitáznak, hogy mi okozhatja azokat a nagy energiájú gyors rádiókitöréseket, amelyeket csak az elmúlt néhány évben kezdtünk el tömegesebben felfedezni. Ezeket a hullámokat egészen 2007-ig egyszerű anomáliaként kezelték, és senki nem is foglalkozott velük, ma viszont az űrkutatás egyik legnagyobb rejtélyeként tartják őket számon,
MINDENHONNAN JÖNNEK RÁDIÓHULLÁMOK, CSAK NEM ILYEN FURCSÁK
A gyors rádiókitörések (angolul fast radio bursts, azaz FRB-k) kozmikus rádióhullámok gyors, de nagyon erőteljes löketeit jelentik. Rádióhullámnak azt az elektromágneses sugárzást nevezzük, amelynek a frekvenciája 3 Hz-nél nagyobb és 300 GHz-nél kisebb. Egész tudományág épül az űrből érkező ilyen hullámok detektálására: a rádiócsillagászat, amely a kozmikus rádiósugárzást vizsgálja olyan forrásokból, mint például a csillagok, galaxisok, rádiógalaxisok, kvazárok, pulzárok vagy csillagászati mézerek. A rádiócsillagászatnak köszönhető a kozmikus háttérsugárzás felfedezése, amely a Nagy Bumm elmélet kialakulásához vezetett.
Az FRB-k azonban még a tudományág szakértői számára is óriási rejtélyt jelentenek. A lökések mindössze néhány ezredmásodpercig tartanak, viszont rendkívül erőteljesek, egy lökésben például lehet annyi energia, amennyit a saját Napunk termel egy egész nap. Pontosan rövidségük miatt senki nem is figyelt rájuk, egészen 2007-ig, amikor a Nyugat-Virginiai Egyetem kutatója, Duncan Lorimer átnézte a Parkes rádióteleszkóp archívumát, és észrevett egy szokatlan jelet – az első FRB-t, amit valaha azonosítottak.
Korábban senkinek nem tűnt fel ilyesmi, minden jelet apró hibának vagy lényegtelen rádióhullámnak gondoltak, Lorimer viszont látta, amit más nem: a kitörések forrásai nagy energiájú asztrofizikai folyamatok kell, hogy legyenek. Azt viszont senki nem tudta, és nem tudja a mai napig sem, hogy pontosan milyen folyamatok ezek.
An FRB’s journey to Earth from ICRAR on Vimeo.
AZ EGYIKRŐL AZT IS TUDJUK, HOGY PONTOSAN HONNAN ÉRKEZIK
A következő néhány évben több FRB-t azonosítottak korábbi adatok átvizsgálása során, 2015-ben aztán az ausztrál Közösségi Tudományos és Ipari Kutatószervezet (Commonwealth Scientific and Industrial Research Organisation, CSIRO) először élőben is detektált ilyen kitörést. Ennél viszont nagyobb hír, hogy kicsit korábban, 2012-ben sikerült felfedezni az első ismétlődő FRB-t, ami lehetővé tette, hogy komolyabban megfigyeljük ezeket a furcsa, nagy energiájú kitöréseket és azok forrását is.
Néhány elkapott kitöréssel ugyanis nem igazán tudnak mit kezdeni a kutatók, hiszen véletlenszerűen bukkannak fel, és teljesen különböző irányokból érkeznek a Földre. Mivel nem lehetett megjósolni, hogy honnan jön a következő, az eget kémlelő rádióteleszkópokat nem lehetett egy adott helyre irányítani, egészen 2012-ig, amikor
Később ez az FRB lett az első, amelynek kutatók képesek voltak meghatározni a forrását. A nagy áttörés 2018 elején érkezett el, amikor a Holland Rádiócsillagászati Intézet gondozásában egy nemzetközi kutatócsoport visszavezette az FRB 121102 forrását egy távoli, hárommilliárd fényévnyire lévő törpegalaxisig. Az igazán elképesztő mégis az, hogy a kutatók meg tudták mondani, hogy ebben a nagyon messzi galaxisban milyen tíz négyzetkilométeres (!) területről érkezhetnek a jelek. A környékről ráadásul tudják a csillagászok, hogy tele van extrém mágneses forró gázokkal, amelyek gyakran találhatók meg fekete lyukak környékén. A kutatók úgy vélik, hogy az FRB 121102 egy fiatal neutroncsillag által kiadott jel lehet, amit egy korábbi szupernóva-robbanás során keletkezett gáz és por vesz körül.
2012 óta csak egyetlen másik ismétlődő FRB-t sikerült felfedezni: pár napja jelentette be a Brit Columbiai Egyetem, hogy kutatócsoportjuk 13 új rádiókitörést észlelt, közöttük egy olyat, amely az FRB 121102-höz hasonlóan szabálytalanul ugyan, de ismétlődik. A felfedezést a CHIME (Canadian Hydrogen Intensity Mapping Experiment) névre hallgató kanadai teleszkóppal tették, nagyjából 20 százalékkal megemelve a ma ismert FRB-k számát. A nem túl laikusbarát nevű FRB 180814.J0422+73 ismétlődő rádiólökés a szakértők szerint 1,5 milliárd fényévre található forrásból ered, de egyelőre nem tudni, hogy pontosan milyen történés következménye – a legtöbben azt gyanítják, hogy neutroncsillagokból, azaz nagy mennyiségű szabad neutront tartalmazó maradványcsillagokból származhat.
MÉG NEM KELL TEMETNI A FÖLDÖNKÍVÜLI ELMÉLETET
A földönkívüliek mellett a neutroncsillagokra voksolnak egyébként is a legtöbben, ha az FRB-k forrását kell megnevezni. Amikor nem ismétlődő kitörésekről van szó, sokkal nagyobb a lehetőségek tárháza: ilyenkor két nagyon nagy tömegű objektum összeütközése is okozhat ilyen nagy energiájú rádiólöketet, de pulzárok összeomlására, Kerr-Newman fekete lyukakra, sötét anyagra, magnetárokra és szupernóvákra is voksolnak kutatók. A legegzotikusabb elképzelés, az idegen civilizáció által kibocsájtott FRB-k esélye azonban felfedezésről felfedezésre csökken, hiszen minél gyakrabban fordul elő valami a világűrben, annál kisebb az esélye, hogy mesterséges eredete legyen.
Ettől függetlenül az UFO-hívők se temessék azonnal a lehetőséget, hiszen jelenleg nagyon nincs más olyan jelenség a világűrben, amit ismerünk, és ami a földönkívüliek munkájára utalhatna – ezeken kívül. Persze nagyobb a valószínűsége annak, hogy valami olyan természetes folyamat eredményei, amely elképesztő energiákat szabadít fel – elég abba belegondolni, hogy egy ilyen kitörés forrása ezredmásodperc alatt annyi energiát generál, mint a Nap 80 év alatt.
