Az Égei-tengerből kinövő Szantorini a világ egyik legismertebb vulkanikus szigete. Milliók számára népszerű turistacélpont, de gazdag kultúr- és földtörténeti múltja okán több mint 100 éve számos tudományág művelői is aktívan kutatják. Nehéz egy ilyen helyről bármi újat mondani, de a Karátson Dávid vulkanológus professzor vezette nemzetközi kutatócsoportnak mégis sikerült: meghatározták a 3600 éve megsemmisült belső sziget méretét és korát.
Laikusként maga a témaválasztás is érdekes, még hogy a tudomány száraz, nélkülözi a fantáziát!
Mindenekelőtt tudni kell, hogy Santorini kopár terület ritkás növényzettel, néhol a talaj is hiányzik. Emiatt, és a gigantikus kőfejtőknek köszönhetően kiválóan látszik a világos alapkőzet, benne kisebb-nagyobb fekete szemcsékkel, amelyek a legutolsó vulkáni tevékenység során szétrobbant akkori sziget darabjai.
Olyan, mint a mákos tésztában a mákszemek. Amikor repülővel érkeztem Szantorinire, a landolás előtt lepillantva merült fel, a »mákszemek« alapján rekonstruálni lehetne a 3600 éve történt nagy, úgynevezett minószi kitöréskor megsemmisült belső szigetet
– mondja a 24.hu-nak Karátson Dávid, az ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára.
Összeállt egy több tudományágat képviselő, magyar, francia, görög, német és angol kutatókból álló csapat, hat éves munkájuk eredménye a pedig a közelmúltban jelent meg a Scientific Reportsban:
Vulkánív a görög partoknál
Mindkét új adat külön-külön figyelmet érdemel, de először nézzük miről is van szó, hiszen Szantorini édeni szigetként közismert, ám tűzhányóként nem igazán tartja számon a köztudat.
Afrika és Európa között fekszik a viszonylag kis méretű, mészkővel borított kontinentális kőzetblokk, az úgynevezett Égei-tengeri lemez. Peremén a tektonikai mozgások hatására dél felől alágyűrődő óceáni lemez hozta létre a Hellén-árkot, amit vulkáni szigetív tesz láthatóvá a tengerszint felett is. Ide tartozik többek között Niszirosz, Kósz vagy Szantorini, és ma is viszonylag aktív vulkáni tevékenység folyik a térségben, már ha a ma szót földtörténeti léptékben használjuk.
A Szantorinit építő vulkán bő 300 ezer éve mutat robbanásos aktivitást sok száz kitöréssel, közülük vagy tucatnyit tekinthetünk tényleg nagy erejűnek. A minószi előtt 22 ezer évvel produkált hatalmas robbanást, és létrejött egy, a maihoz hasonló kis belső öböl is, majd ezt követően alakulhatott ki – az új kormérések szerint tehát 20 ezer éve – Pre-Kameni szigete. Aztán a tűzhányó megnyugodott, a szigetre és környékére költöző emberek csak egy kiváló fekvésű, remek természetes kikötőkkel rendelkező helyet láttak benne.
Így nézett ki, fent a mai, alatta a most rekonstruált korábbi állapot:
Bitang nagy kitörés
A mélyben viszont egyre csak gyűlt az energia, ami 3600 évvel a mi jelenünk előtt szabadult ki:
Bitang nagy, eget rengető robbanás volt, összesen 120 köbkilométernyi anyag rakódott le, a lehulló törmelék 50-60 méter vastagon borította el a környéket
– magyarázza a szakember.
A vulkáni hamu főleg kelet felé terjedt, de beterítette az egész mediterrán térséget, a Balkánt és még a Kárpát-medencében élő bronzkori emberek is érzékelhették. Maga a robbanás teljesen megsemmisítette, a piroklaszt ár maga alá temette a Szantorinin fekvő várost, Akrotirit, a környékre pedig hatalmas szökőárt szabadított. Ide kapcsolódik Atlantisz legendája, de erről később.
Ahogy fent említettük, hogy a tudósok a kőzetben lévő sötét, fekete vulkáni kőzettörmelék mennyisége alapján határozták meg Pre-Kameni méretét és korát, az egykori szigetet alkotó anyagot fotóstatisztikai és geokémiai eljárással különítették el a korábbi kitörések maradványaitól.
A mákos tészta példájánál maradva a feladat az volt, hogy a tálból kiválogassuk és összegezzük a legszebb, legfeketébben csillogó mákszemeket
– teszi érthetővé Karátson Dávid.
Most lenyugszik
Érdekes, hogy a mostani Kameni-sziget térfogata alig 3,5 évezred alatt 3,2 köbkilométeresre duzzadt és folyamatosan növekszik, míg Pre-Kameni növekedése valahol megakadt, és csak 2-2,5 köbkilométeresre duzzadt. Ez pedig a vulkanológus professzor szerint valószínűvé teszi, hogy működése hamar véget ért.
Szantorini legutóbb 1950-ben tört ki, így csökken a belső feszültség, és a jövőben várhatóan szépen elcsitul. Húszezer éve ennek ellenkezője történt, a magma nem tudott felszínre törni, a nyomás egyre nőtt, a vége pedig a hatalmas minószi kitörés volt.
Ha Atlantisz létezett, itt kellett lennie
Végezetül a kérdés, miként kerül a történetbe Atlantisz? A Krisztus előtti III. évezred utolsó századaiban Kréta Európában elsőként lépett a civilizáció fejlődési szakaszába. Az úgynevezett minószi kultúra virágzása egészen a Szantorini szigetén fekvő vulkán kitöréséig töretlen volt.
A szökőár, földrengések, a vulkáni hamu miatt időlegesen használhatatlanná vált termőföldek, a flotta megsemmisülése azonban hosszabb távon komoly következményekkel járt. Kréta ugyan túlélte a természeti csapást, de meggyengült annyira, hogy a civilizáció hanyatlásnak induljon.
És itt van maga Akrotiri városa, amit Pomeihez és Herculaneumhoz hasonlóan több tízméteres vulkáni hamu fedett el emberi szemek elől egészen 1967-es felfedezéséig. Mit tapasztaltak a kortársak? A vulkánkitöréssel megnyílt a föld, leszakadt az ég, eljött a világvége, és amikor minden elcsendesült, az egykor virágzó településnek nyoma veszett. Nem maradt más, mint törmelékkel beborított sziklasziget és egy óriási tengeröböl.
Manapság a tudósok nagy része egyetért, hogy ha a legendák elsüllyedt városa, Atlantisz valóban létezett, akkor Szantorini szigetén kellett feküdnie a nagy minószi kitörés előtt.
(Kiemelt kép: STEPHANE FRANCES / ONLY WORLD / ONLY FRANCE)
