Az ősi madárfióka szinte teljes egészében fennmaradt, csupán egyik lábfeje, illetve szárnyainak és farkának vége hiányzik – írja az IFLScience. Bár a koponyája részben összetört, a maradvány összességében így is kivételesen jó állapotban maradt fenn.
Ezzel ez az egyik legkisebb madárfosszília, amely a 251-65,5 millió évvel ezelőtti mezozoikum korából maradt ránk.
A lelet a mérete mellett azért is érdekes, mert az érintett fióka nem sokkal kikelése után pusztulhatott el. Csontjai ekkor még nem fejlődtek ki teljesen. A szakértők ezért bíztak benne, hogy a kövület vizsgálata segíthet alaposabban megérteni a madarak csontfejlődésének egy ritkán tanulmányozott, de rendkívül fontos időszakát.
Luis Chiappe, a Los Angeles-i Természettudományi Múzeum munkatársa és az új tanulmány társszerzője az IFLScience-nek azt mondta, a lelet jelentősége az, hogy kulcsfontosságú információkat fedett fel a primitív madarak egyedfejlődéséről.
Hogy feltérképezzék a fióka csontszerkezetét, a Fabian Knoll vezette kutatócsapat szinkrotronsugárzással elemezte a maradványt. Az adatok alapján a madár szegycsontja valójában még nem csont, hanem porc volt, ez pedig azt sugallja, hogy az élőlény röpképtelen lehetett. A példány csípőcsigolyáinak száma szintén szokatlannak bizonyult.
A szakértők a fosszíliát további hasonló korú fiókalelettel is összehasonlították. Az elemzés végén a csapat arra jutott, hogy az ősi madarak egyedfejlődése sokkal változatosabb volt, mint várták.
(Kiemelt kép: University of Manchester)
