Zélandia, az új kontinens
Egy nemzetközi kutatókból álló csoport megfigyelte, hogy Új-Zéland és Új-Kaledónia nem pusztán egy szigetlánc, hanem egy óriási kontinentális kéregtábla része. Kiderült, hogy nem Ausztráliához tartozik, hanem egy teljesen külön kontinenst alkotnak.
A felismerés már régóta érik, hiszen az elmélet nem új, de még csak most sikerült bebizonyítani teljesen, hogy tényleg új kontinensről van szó.
A kutatás egyik vezetője a Rice Egyetem tudósa, Gerald Dickens, aki a világóceán történelmét, illetve geológiájuk, kémiájuk és biológiájuk változását követi. Az amerikai Geológiai Társaság tagja, és több földrajzi lap szerkesztője is volt.
Igazi szakértőnek számít a szakmában, a BBC és a History Channel is szólaltatta már meg az óceánok fejlődésével kapcsolatban. Előbbiben azt fejtette ki, hogy a metán nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 55 millió évvel ezelőtt hirtelen megemelkedett a Föld átlaghőmérséklete.
Piramiskutatás új módszerekkel
Novemberben érkezett a hír, hogy egy újabb, eddig ismeretlen, de óriási kamrát találtak a gízai Nagy Piramisban. Az egészben nem csak az az érdekes, hogy a kamra nagyjából repülőgép méretű, és eddig fogalmunk sem volt róla, hogy ott van, hanem az is, ahogyan megtalálták: a ScanPyramids módszerrel a kozmikus sugárzást használták fel a kutatáshoz.
A tudóscsoport vezetője Mehdi Tayoubi volt, aki a ScanPyramids egyik atyja, és a nemzetközi Örökségi Innovációs Megőrzési Intézet (HIP) elnöke és alapítója. Az intézet célja az, hogy innovatív, új módszerekkel térképezze fel a múltat, kiegészülve a régészet hagyományos módszereivel.
Így sikerült a piramis kamráját is megtalálni: a vulkánkutatásban már ismert müonográfiát használták. A müonok nagy erejű részecskék, melyek a kozmikus sugarak légkörrel való ütközése során keletkeznek. Masszív sziklarétegeken is áthatolnak, különbözős sebességgel szívódnak fel attól függően, mennyire sűrű az a kőzet, amivel találkoznak.
Big Thanks to #scanpyramids team and the use of cutting edge technology to reveal more secrets about our historyhttps://t.co/aKsgyyCCnT
— Mina Maged (@MinaMaged4real) December 21, 2017
A párizsi székhelyű Tayoubi internetes tanácsadóként kezdte a pályáját, sokáig a digitális világban maradt, és a háromdimenziós képalkotással foglalkozott. 2005-ben kezdett el először foglalkozni a kulturális és tudományos platformokkal, de ekkor is a digitális eszközöket állította a történelem szolgálatába – ez ihlette meg, hogy új, modern módszereket használjon a kulturális örökségmegőrző projektjei során is.
Rengeteg nemzetközi médiamunkában is részt vett, köztük készített dokumentumfilmeket, interaktív előadásokat és online háromdimenziós élményeket nyújtó tárlatokat is. 2015-ben alapította meg a HIP Intézetet, hogy immár teljes állásban a kulturális örökségekkel foglalkozhasson.
A férfi, aki eltemette a Cassinit
A Cassini űrszonda idén vetette bele magát a Szaturnusz légkörébe, miután 13 évig tanulmányozta a bolygóóriás és holdjai tulajdonságait. A projektet 1997-ben még Robert T. Mitchell vezette, mint a Cassini-Huygens misszió menedzsere, de a Nagy Finálénál már dr. Earl Maize felelt az űrszondáért.
Maize 1992-ben kezdett el dolgozni az űrszondán, így mondhatni, hogy a kezdetektől a projekttel volt. A NASA Sugárhajtási Laboratóriumában (Jet Propulsion Laboratory) dolgozik 1983 óta. Korábban a NASA Galileo-projektjében dolgozott, mint a pályamérnöki csapat vezetőhelyettese és a manőverezési csapat vezetője. Volt a JPL Űrhajós Műveleti Rendszerek Mérnöki Csoportjának (Spacecraft Operations System Engineering Group) ellenőre is.
Eredetileg matematikából szerzett diplomát, de a mérnöki pálya felé húzta a szíve: a NASA előtt a kaliforniai Aerospace Corporation munkatársa volt.
Belenyúltunk egy ember génszerkezetébe
Idén a világon először nyúltunk bele emberi embriók génszerkezetébe a CRISPR-Cas9 génszerkesztési eljárással – legalább is hivatalosan, hiszen Kínában már évek óta folynak ilyen kísérletek. Az első hiteles génszerkesztést amerikai kutatók vitték véghez Shoukhrat Mitalipov professzor vezetésével, aki az Oregon Egészségügyi és Tudományos Egyetem kutatója.
Mitalipov Kazahsztánban született, és az orosz Orvosi Genetikai Kutatóközpontban végezte tanulmányait, miután két évet lehúzott a szovjet hadseregben. Őssejt-biológiát tanult, és mivel a Szovjetunió összeomlása után Oroszországban nem volt lehetősége államilag támogatott kutatásokban részt venni, az Egyesült Államokba emigrált. A Utah Állami Egyetemen ösztöndíjjal dolgozhatott, tehenek DNS-ét vizsgálta, 1998-ban pedig majmokon kezdett kutatni az Oregon Nemzeti Főemlőskutató Központban.
2008-ban bejelentette, hogy felnőtt majmokból klónozott embriót, majd 2013-ban új eljárást fedezett fel az emberi sejtek létrehozásában. Ugyanebben az évben a mitokondriális betegségekre talált új gyógymódot, méghozzá úgy, hogy egy petesejt nucleusát egy másik petesejtbe ültette, így létrehozta az első háromszülős majomgyereket.
Aki idegen világok után kutat
A TRAPPIST-1 bolygórendszer jelenleg az egyik legnagyobb jelöltünk a földönkívüli élet lehetőségére: a NASA február végén jelentette be, hogy hét Föld-szerű bolygót találtak a tőlünk 40 fényévre található csillag, a Trappist-1 körül.
Azóta rengeteg mindent megtudtunk ezekről a planétákról és a hozzájuk tartozó csillagról, amit jó részben a kutatások vezetőjének, Michaël Gillonnak köszönhetünk.
Gillon egy belga csillagász és asztrofizikus, a belga Liége-i Egyetem kutatója. Ő indította el és irányítja a TRAPPIST-1 kutatásokat, a szakmában gyakorlatilag exobolygó-szakértőnek számít. Munkája során részt vett például a forró Jupiter WASP-18 b felfedezésében, de az 10199 Chariklo gyűrűinek felfedezése is a nevéhez köthető.
2009 januárjában kezdte meg az egyetemen az exobolygókutatást, amelynek eredménye az idén felfedezett hét, Föld-szerű exobolygó is, ezek közül ráadásul három a lakható zónán belülre esik. Gillon egyébként az úgynevezett tranzitmódszerrel keresi meg az exobolygókat, ami annyit takar, hogy a csillaguk előtti áthaladás során létrejövő fényességcsökkenéseket detektálja.
A kutató részt vesz még a SPECULOOS (Search for habitable Planets EClipsing ULtra-cOOl Stars) projektben is, amely több mint ezer vörös törpe vizsgálatát célozza, hogy körülöttük a Földhöz hasonló méretű bolygókat találjanak. De ez még nem minden: a tagja a CoRoT és CHEOPS exobolygó-misszióknak is. Egy biztos: nincs sok szabadideje, és egyáltalán nem unatkozik.
(Kiemelt kép: NASA)
