A National Geographic által támogatott kutatócsapat először elemezte a templomban található nyughely mészkőfalát, illetve a sírt borító márvány alatti habarcsot. Az analízis alapján az épület legkorábbi részét 345 körül alakították ki.
Az Athéni Nemzeti Műszaki Egyetem munkatársai azt a kis halotti fülkét, az úgynevezett edikulát elemezték, melyben Jézus Krisztus állítólagos sírja található.
325-ben Nagy Konstantin római császár parancsára küldöttség érkezett Jeruzsálembe. A csoport feladata az volt, hogy megtalálják Jézus Krisztus nyughelyét. A rómaiak azonosítottak is egy pontot a városban, ahol aztán 326-ban megkezdték a szentély építését. Később, 1009-ben azonban egy fátimida kalifa utasítására lerombolták a komplexumot.
Az új kutatást megelőzően a templomban talált legkorábbi építészeti elem nagyjából 1000 éves volt. Ez összhangban van a 11. század elején bekövetkezett megsemmisüléssel.
Az athéni csapat 2016-ban kezdett el dolgozni a templomban. A szakértők az edikula restaurálása közben a sírban található márványburkolat egy részét is felszedték. A borítás alatt egy jóval idősebb, törött réteget azonosítottak. Ezt kibontva a kutatók az eredeti temetkezési barlang mészkőfalára bukkantak. A régebbi márványlapok és a mészkő közti habarcs elemzése végül felfedte, hogy a borítás a 4. század közepén készült.
Antonia Moropoulou, a projekt vezetője szerint vizsgálatuk azért is fontos, mert igazolta a templom építési fázisainak sorrendjét. A szakértők az építmény különböző pontjain változatos korú, 335-1570 között kialakított elemeket találtak.
(Via: IFLScience, kiemelt kép: Wikimedia Commons)
