A vasárnap éjjel megrendezett, 97. Oscar-díjátadó a kicsik győzelméről szólt. Az este folyamán győztessé emelkedő kicsik és gyengék közül a legváratlanabb – mert a legkisebb és a leggyengébb – Oscar-nyertes egy macska volt. Az a cica, amelyik elveszetten, egyik életveszélyből a másikba evickélve küzd az elemekkel az Áradás című filmben.
Az Áradás éppen olyan esélytelennek és kiszolgáltatottnak tűnt Oscar-kategóriájában, a legjobb animációs filmek között, mint négylábú hőse a történetben. Elvégre ott volt a mezőnyben az elképesztő bevételt, több mint másfél milliárd dollárt kasszírozó, ráadásul színvonalában is a Pixar stúdió legnemesebb hagyományait folytató Agymanók 2; a klímaválsággal melegszívű, gyerekbarát történetben foglalkozó A vad robot; és olyan nagynevű animációs rendezők munkái, mint Nick Park (Wallace és Gromit: A szárnyas bosszúja) és Adam Elliot (Egy csiga emlékiratai).
Ehhez képest az amerikai animációs szakmában teljesen ismeretlen Gints Zilbalodis Áradása nyerte az animációs elismerést, egyúttal Lettország első Oscar-díját. Egy olyan film, amit némi túlzással bárki meg tudott volna csinálni otthon, tekintve, hogy szinte teljes egészében a Blender nevű, nyílt forráskódú animációs programmal készült. Mi ez, ha nem a demokratikus művészet nagy pillanata?
Akit a hatalommániás oroszok sem tudtak lenyomni
A valószínűtlen győzelmek sora nem az Áradással kezdődött. Január közepén, amikor az idei Oscar-esélyeket latolgattuk, az Anora jelölése a fontosabb kategóriákban biztosnak tűnt, de a díjazása annál kevésbé. A burleszkjelenetekkel felrázott, rendhagyó romantikus vígjáték több szempontból sem tűnt Oscar-kedvencnek. Hősnője egy fékezhetetlen energiájú, szabadszájú szexmunkás, aki hirtelenjében hozzámegy egy orosz oligarcha fiához. A történetben nem meglepő módon sokat káromkodnak és szexelnek.
Igaz, ilyen típusú általánosításokat a kétezer-húszas években már egyre kevésbé érdemes tenni az Amerikai Filmakadémiával kapcsolatban. Az Anora legfőbb, januárban még esélyesebbnek tűnő riválisai közül sem a grandiózus A brutalista, sem az Emilia Pérez bizarr, humanista musicalje nem mondható konzervatívnak. A legjobb film díjára jelöltek közül a fantasztikus műfajokban mozgó, nagy, hollywoodi szuperprodukciók, a Dűne 2 és a Wicked, illetve a régi vágású stúdiófilmek hagyományát képviselő Konklávé tűnt olyan filmnek, aminek húsz éve is lehetett volna keresnivalója az Oscar-gálán.
