A londoni metró járataiban él a dalos szúnyog (Culex pipiens) egy speciális változata, amely kifejezetten a föld alatti környezethez alkalmazkodott. A talaj felett élő rokonaival ellentétben ez a típus télen is aktív, és nincs szüksége vérre a peték életben tartásához. A metróban fellelhető változat annyiban különbözik a felszíni dalos szúnyogtól, hogy egyes szakértők szerint a két csoport két külön fajt is alkot.
Az arizonai Tucsonban azt is megfigyelték, hogy a helyi házi pirókok csőre hosszabb és szélesebb, mint fajtársaiké, Nagy-Britanniában pedig a széncinegék csőre vált hosszabbá az elmúlt évtizedek során. A kutatók úgy vélik, hogy mindkét jelenség hátterében a madáretetők használata áll.
Jason Munshi-South, a Fordham Egyetem biológusa szerint hagyományosan úgy tekintenek az evolúcióra, mint egy hosszú távú folyamatra, melyet a fajok közti interakciók és a környezeti kényszerek szabályoznak. Napjainkban azonban egy új és gyorsan ható tényező jelent meg: az emberrel, illetve a fajunk által kialakított környezettel való kapcsolat.
Mára az emberek és a városok váltak a kortárs evolúció egyik legmeghatározóbb erejévé
– tette hozzá a szakember.
Egy közelmúltban megjelent tanulmányban Munshi-South és kollégája, Marc Johnson azt mutatták be, hogy miként hat a városi környezet a fajok fejlődésére. A vizsgálatban a kutatók korábban megjelent tanulmányokat elemeztek. Az eredmények alapján a települések jelentősen felgyorsítják az evolúciót.
Az adatok szerint az állatok a természetes kiválasztódáson és a véletlenszerű mutáción keresztül alkalmazkodnak a szennyezéshez, a helyi klímához és a városok szerkezetéhez. Johnson úgy véli, az ember olyan környezetet teremtett, mellyel korábban egyetlen organizmus sem találkozott.
Az új kutatás pozitív eredménye, hogy bizonyos fajok képesek alkalmazkodni a településekhez. Ez azonban azt is jelenti, hogy egyes élőlények, például az ágyi poloskák, nagyobb mértékben járulhatnak hozzá a betegségek terjedéséhez.
A vizsgálat azt is felfedte, hogy néhány állatnál a városi populációkban alacsonyabb a genetikai sokszínűség, mint a természetben fellelhető csoportokban. Ez veszélybe sodorhatja a településeken élő egyedeket.
Az új tanulmány szerzői bíznak benne, hogy a jövőben a várostervezés során figyelembe veszik majd a települések evolúciót befolyásoló erejét.
(Via: IFLScience, kiemelt kép: Davis McCardle/Thinkstock)
