A Utahi Egyetem csapata által vezetett új vizsgálatban a neandervölgyiek, a gyenyiszovaiak és a modern ember genetikáját elemezték, hogy felmérjék, miként kapcsolódtak egymáshoz ezen csoportok. A szakértők arra jutottak, hogy a korábbi elképzelésekkel ellentétben nem csak pár ezer neandervölgyi lakott Eurázsia erdeiben, hanem kisebb populációkban szétszórva több tízezren.
A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban megjelent tanulmány számtalan új információt tárt fel a neandervölgyiek történetével kapcsolatban. Az analízis azt is felfedte, hogy az emberek azon ága, melyből végül a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak kifejlődtek, nem sokkal a közvetlen felmenőinktől való elválás után majdnem eltűnt.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ág későbbi leszármazottai is kevesen lettek volna. Sőt, az analízis szerint valójában sokkal több neandervölgyi lehetett, mint eddig gondoltuk.
Ez korlátozhatta a génáramlást, így mutathatták ki a korábbi vizsgálatok azt, hogy az emberféle sokkal kisebb számban fordult elő.
Ryan Bohlender, a tanulmány társszerzője szerint elképzelésük az, hogy a kis, földrajzilag elszigetelt populációk csak igen ritkán érintkeztek egymással, a csoportok közti vándorlás pedig nagyon nehézkes volt.
A vizsgálat a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak szétválására vonatkozó adatokat is pontosította. A kutatás alapján az elkülönülés jóval korábban, nagyjából 744 000 éve történt meg. Ekkortól kezdve az egyik csoport Európában és a Közel-Keleten vált jellemzővé, míg a másik Szibériában fejlődött tovább.
A szakértők bíznak benne, hogy az új eredmények árnyalhatják a neandervölgyiekről kialakított tudományos képet.
