A kiválóan működő náci propagandagépezetnek köszönhetően a németek többsége egy pillanatra sem kérdőjelezte meg a Führer rátermettségét. Sokan azonban látták, Adolf Hitler útja teljes pusztulásba viszi Németországot és egész Európát. Az ő elkeseredésüket mutatja, hogy összesen 42 alkalommal próbálták meggyilkolni. Hitler ezekből is győztesen jött ki, hiszen ennyi merényletet csakis a sors kegyeltje, a szerencse fia, a végzet katonája képes túlélni.
A leghíresebb mind közül von Stauffenberg bombás kísérlete volt 1944. július 20-án. Jól kidolgozott összeesküvés volt, már amennyire a Gestapo szorításában ilyenről egyáltalán beszélni lehet. És tényleg csak egy hajszálon múlt.
Nincs más megoldás
Amikor a Sztálingrád után a Wermacht hátrálni kezdett a szovjet hadszíntéren, a kevésbé fanatikus tábornokok számára egyértelművé vált: Németország kétfrontos háborúba keveredik, és a vesztébe rohan. Hans Oster, Friedrich Olbricht tábornok és Henning von Treschkow, a Barbarossa-tervet irányító Fedor von Bock alatt szolgáló ezredes 1942-ben újjászervezte a korábbi ellenállás magját. Miután Klaus Schenk von Stauffenberg is csatlakozott a csoporthoz, 1943 tavaszától 1944 nyaráig négy alkalommal próbálták meggyilkolni a Führert.
Céljuk nemcsak Hitler félreállítása volt, hanem hogy mielőbb véget vessenek a háborúnak. Az 1943-ban kidolgozott Valkűr-hadművelet melynek három legfontosabb eleme Hitler likvidálása, az SS és a Gestapo kiiktatása, majd a hatalom megszerzése volt – írja a Rubicon.hu. A lehetőséget az hozta meg, hogy von Stauffenberget 1944. július 1-jén kinevezték a német tartalékos haderők vezérkari főnökévé. Ezzel az összeesküvők egyike bejutott a mindenkivel szemben egyre bizalmatlanabb Führer legbelső körébe.
A vaj szerencse
Július 20-án von Stauffenberg tábornok Wolfschanzéban megjelent egy 12:30-kor kezdődő megbeszélésen. A bombát rejtő táskát letette a tárgyalóasztal alá, Hitler közelébe. Ezt követően megrendezett hívást kapott Berlinből, mire elhagyta a helyiséget, ahol a robbanószerkezetnek 10 perc múlva kellett működésbe lépnie. Ezzel nem is volt probléma, csakhogy Hitlernek ismét hatalmas szerencséje volt.
A közvetlenül a Führer mellett álló Heinz Brandt ezredesnek ugyanis útban volt a táska, ezért kissé arrébb tolta. A detonáció során a diktátor csupán könnyebb sérüléseket szenvedett, mint ahogy a szobában lévők többségét is megvédte az asztal súlyos vastag lapja. Stauffenberg hallva a robbanást azonnal Berlinbe utazott, hogy megindítsa a Valkűr-hadművelet második lépcsőjét. Délután négy órakor kiadta a parancsot, amely értelmében a Harmadik Birodalom főbb központjaiban a beavatott tisztek őrizetbe vették az SS és a tartományok vezetőit, miközben kiáltványban közölték Hitler halálhírét.
Estére viszont egyértelművé vált, hogy Hitler életben van, erre a bizonytalanok sorban kihátráltak az összeesküvők mögül, a résztvevőket letartóztatták. Egy rögtönítélő bíróság nyomban halálra ítélte és kivégeztette Von Stauffenberget, Olbrichtot és mindazokat, akik tudtak a merényletről, de nem akadályozták meg. Hitler mindaddig példátlan hajtóvadászatot indított a vélt vagy valós bűnösök után, ami összesen 5000 ember halálát eredményezte.
