A főváros szívében álló, modern “Párisi Nagy Áruház” elektromos tűz miatt kapott lángra 1903. augusztus 24-én este. “Az áruházba a szomszéd ház tövében nyílt a szűk feljáró a lépcsőhöz. A mint itt is égett, a kik a házban voltak, azok nem szabadulhattak. Az áruház a földszinten gyult ki és a láng rettentő gyorsasággal terjedt boltról-boltra” – idézi a korabeli sajtót a Huszadikszázad.hu.
Az Isten óvja őket!
“Mikor a földszint lángolt, az emeleteken még nem is tudhatták a szörnyű veszedelmet. Az áruház boltjaiból több lépcső vitt az emelet boltjaiba és raktáraiba. A lángok száguldva terjedtek azokon feljebb. Előbb a sarkon jutottak az első emeletre, onnan aztán tovább terjedt a tűz a 2-ik, 3-ik s végül a 4-ik emeletre és a padlásra is. Az üzletnek vagy 140 alkalmazottja volt, férfiak, leányok, asszonyok. Egy részök a tűz kitörése pillanatában elmenekült”.
Akinek viszont nem sikerült, egyre feljebb és feljebb menekült a lángok elől. “A tűzoltók be nem hatolhattak. A fecskendők vize a magasságba föl nem ért. A gőzszivattyu és az óriás létra elhelyezése, összekapcsolása időbe került. Az áruház menthetetlen volt, tehát a szomszédságot védték”. “A nagy utczán minden perczben jár-kel nehány ember, ezekből gyorsan támadt tömeg, de segíteni nem bírtak. Egyszerre kétségbeesett kiáltás tört ki: Az ablakokban emberek vannak. Az isten óvja őket.”
Az áruház másnap (Huszadikszázad.hu)
“Több ablakból szívfacsarón kiáltoztak segítségért. A tűzoltók az épület tövében kifeszítették a mentőponyvákat. Tizenöten, huszan is tartották. A tömeg kiáltozott: Ugorjanak le. Az Isten szerelméért ugorjanak le. Következtek a borzasztó jelenetek, a halálba ugrások. A mentők gyorsan vitték át őket a kórházba, kit halva, kit eszméletlenül. Egyetlen férfi ugrott ugy le a ponyvába, hogy azonnal talpra is állt. Akkor aztán futásnak eredt és eltünt. … A közönség halálos dermedésben nézte, hogyan ugrálnak le az ablakokból. A tűz pedig terjedt.”
A legkülönösebb véletlen
Tizenkét ember halt meg, többségük halálra zúzta magát, ahogy a lángok elől a mélybe ugrott. A korabeli lapok név szerint említik az áldozatokat bőven kifejtve, hogyan vesztették életüket. De beszámolnak egy szerencsés menekülésről is.
“Glück Sándor, a ki alkalmazottja volt az áruháznak, a legkülönösebb véletlen folytán menekült meg a biztos haláltól. Mikor látta, hogy menthetetlen, végső kétségbeesésében az az ötlete támadt, hogy az épület egyik félreeső helyén egy falból kiugró vízcsapot kinyitott és aláfeküdt. Körülötte sisteregtek a lángok, de őt még védte a vízzuhany.
“Ebben az állapotában találtak rá az épületbe behatoló tűzoltók, a kik kétségbeesett helyzetéből kiszabadították. A vízzuhany azonban még sem tudta megmenteni attól, hogy arczán, kezén és mellén sulyos égési sebeket ne szenvedjen.”
