„Talán mindannyian megérjük még, hogy ruházkodásunknak ez a fő anyaga magyar pamut-ból fog készülni” – mondta Dr. Buday Goldberger Leó mondta a magyar országgyűlés felsőházában 1934. nyarán. A textilipar fejlesztéséhez óriási szükség volt pamutra, amelynek alapanyagát, a gyapotot a magyar gyárak kizárólag külföldről szerezték be. Trópusi országokból, a Szovjetunióból és az Amerikai Egyesült Államokból kemény valutáért – írja Sipos Antalné a levéltári forrásokat feldolgozó Archívnet.hu-n.
Pamutpótló szalma
A XVIII. századtól kezdve többször is megkísérelték a gyapottermelés hazai meghonosítását, az 1920-as évek közepére nyilvánvalóvá vált, hogy az itteni éghajlati viszonyok között ez lehetetlen. A textilgyárosok elkezdték keresni a lehetőségeket a nyersanyagkérdés megoldására, nagyszabású tervek születtek, hogyan pótolják a pamutipar nyersanyagát hazai termékekkel.
Elsőként a lenmagszalma feldolgozása, kotonizálása merült fel: olyan eljárásokat dolgoztak ki, „melyeknek segítségével ipari növényekből, elsősorban a mezőgazdaság részére csekély értéket képviselő maglenszalmából a textilipari feldolgozás szempontjából értékes lenrostot kiválasztják, és a pamuthoz hasonlóan feldolgozhatóvá, fonhatóvá és szőhetővé teszik, pamutosítják” – írta a Pesti Tőzsde. később kiderült, az így előállított rost csak pamuttal keverve használható, illetve dolgozható fel a pamutipari gépeken, vékonyabb fonal a kevert anyagból nem készíthető.
A legrégibb és legnagyobb magyar textilgyár tulajdonosa és vezérigazgatója, Dr. Buday Goldberger Leó túllépett a problémán: Termeljünk gyapotot Magyarországon! – mondta a Nemzeti Figyelőnek. Az újságíró közbevetését, miszerint az eddigi kísérletek nem vezettek eredményre, lehurrogta. „Ez nem jelent semmit … Éppen most, a cég százötven éves jubileuma alkalmából bocsátottam tízezer pengőt az Országos Mezőgazdasági Kamara rendelkezésére pamuttermelési kísérletek céljaira. … Bulgáriában sem termeltek eddig pamutot, s most már kezdik általánosan bevezetni. Meg vagyok győződve, hogy a magyarországi kísérletek is teljes eredményre fognak vezetni …”
Tökéletes kudarc
És próbálkoztak, az Országos Mezőgazdasági Kamara igazgatója is úgy nyilatkozott a magyar gyapottermesztési kísérletekről, hogy „Nemcsak a magyar mezőgazdaság esetleges új termelési ágáról és ennek esélyeiről van szó, hanem egy fejlődő, nagy magyar iparág nyersanyagellátásáról is”. Úgy vélték, a kísérleteket eddig nem a megfelelő talajon végezték, és az eredeti, egzotikus termelési helyről származó vetőmagvakat használták. Most már tudták, hogy a gyapot a jobb minőségű, meleg homoktalajokat kedveli, és vannak olyan vetőmagvak, amelyek Európában – Romániában és Bulgáriában – akklimatizálódtak.
Ezekben az országokban teljes sikerű termelés folyik, így valószínű, hogy a magyar klíma alatt is lehet szó gyapottermelésről. Egy évvel korábban Kecskeméten folytak kísérletek Bulgáriából behozott magvakkal, amelyek a növény kifejlődése, beérése, sőt minősége tekintetében is eredményesnek bizonyultak. Magyarul a növény megélt, a nagy kérdés az volt, vajon gazdaságos-e a termesztése? Amíg ez ki nem derül, óva intettek mindenkit gyapotültetvények létrehozásától.
Hamarosan kiderült, a magyar gyapot gazdaságilag zsákutca, a textilesek 1935-től már nem is foglalkoztak vele. Maga Goldberger Leó a nyersanyagkérdésről már 1934 végén azt mondta, egyedüli megoldás a deviza előteremtése, az ipari export fokozása. A kérdés tehát lekerült a napirendről, csak az ’50-es években éledt újra. A monumentális kísérlet kimenetele pedig végképp kijózanította a magyar pamuttermesztés szorgalmazóit.
