Az ember minden bizonnyal a madaraktól irigyelte el a repülés képességét. Madár módján emelkedett a levegőbe Daidalosz és fia, Ikarosz is a görög mitológia szerint. Viasszal összeragasztott tollakkal siklottak az égen, ám Ikarosz túl magasra szállt, a Nap megolvasztotta a viaszt, a tollak szétszóródtak, Ikarosz pedig a tengerbe veszett.
A valóságban azonban az emberek hamar felismerték, hogy bármilyen szárnyakat is használnak, saját izomerejük édeskevés a repüléshez. Így hát nekiláttak különböző szerkezeteket fabrikálni, és ha hihetünk a történetíróknak, Kínában jártak először sikerrel. Óriási papírsárkányra rögzítették a pilótát, aki nyilván nem tudta irányítani a szerkezetet, és a landolás sem lehetett túl biztonságos. A Krisztus utáni II. évszázadban például Han Hszin kínai tábornok így kémleltette ki az ellenséget a levegőből.
Az igazi úttörő, a repülés szellemi atyja Leonardo da Vinci volt, aki 500, repülő szerkezetet, légáramlást, repülő madarat ábrázoló vázlatot hagyott hátra bőséges magyarázatokkal együtt. Szerkezeteinek egy része a következő évszázadokban az utókor megvalósította, de sokan addig sem adták fel. Számtalan kísérletező kedvű csodabogár vetette magát sziklákról a mélybe, karján szárnyszerű szerkezetekkel csapkodva.
A technikai haladásnak köszönhetően a XVIII. század vége felé megszületett az áttörés, bár ez az irány még nem a repülőgépek felé mutatott. A francia Montgolfier-fivérek hőlégballonnal kísérleteztek, amit először vízgőzzel kívántak a magasba juttatni, ám a kicsapódó víz tönkretette a papírból készült ballont. Majd meleg lebegővel kísérleteztek, először állatokat engedtek fel, majd 1783. október 19-én a hőlégballon két fővel a fedélzetén 25 percig repült és 7,5 kilométert tett meg Párizs felett.
A léghajózás ettől kezdve rohamos fejlődésnek indult, a motoros repülésre viszont a Wright testvérek színre lépéséig kellett várni. Wilbur és öccse, Orville Wright csak 1899 táján kezdték meg első gyakorlati vizsgálataikat, a levegőnél nehezebb, önerőből repülő jármű elméleti megtervezése jóval korábbra nyúlik vissza. Kerékpárműhelyükben született meg többek között a háromtengelyű vezérlés gondolata, a „szárnyhajlítás” technikája, itt kristályosodtak ki a repülőgép irányításának alapelvei, és itt készült el az első, fából készült légcsavar – írja a Rubicon.hu.
Első repülőgépüket 1903. december 14-én próbáltak legelőször levegőbe juttatni, ám a Flyer I-es szárnya a földbe csapódott. Több napi javítás után december 17-én végül –Wilbur irányításával – a levegőbe emelkedett a történelem első repülőgépe. Az első „út” mindösszesen 12 másodpercig tartott, és 39 méteres távolságot jelentett, ezen a napon azonban a fivérek – felváltva – további három próbát is végrehajtottak. A negyedik már egy perces légi utazást eredményezett. Persze, az első sikerek után a feltalálókra még hosszú és keserves küzdelem várt: további öt évre és számos prototípusra volt például szükség ahhoz, hogy Wrighték egy óránál tovább utazhassanak a levegőben.
