Január 6. vízkereszt vagy háromkirályok napja az egyik legrégibb egyházi ünnep, a 4. századig ezen a napon ünnepelték Jézus születésnapját és az évkezdetet is. Később A katolikus egyházban elsősorban a háromkirályok tiszteletének, a keleti keresztény egyházakban pedig Krisztus megkeresztelkedésének az ünnepévé vált. Erre a napra teszik ugyanakkor Jézus megkeresztelését a Jordán folyóban, valamint első csodatételét, amikor a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta.
Áldást hozott, elűzte a gonoszt
Háromkirályok napja a karácsonyi tizenketted, azaz a karácsonyi ünneplés tizenkettedik, egyben utolsó napja. Hagyományosan ekkor bontják le a karácsonyfát, kezdődik a farsangi szezon. A templomokban vizet szentelnek, amit a hívek haza vihetnek. A víz tisztító erejét pedig őseink változatos formában használták fel.
Még aznap beszentelték vele az állatokat, ittak belőle és a kútba is öntöttek. Az Ipoly menti községekben a ház földjét meglocsolták a szenteltvízzel, hogy a gonosz szellem ne ártson, és Isten áldása legyen a házon. A gyerekeknek is adtak egy-egy kortyot, hogy egészségesek legyenek. Az istálló sarkait is megszentelték, ugyancsak az ártó hatalmak ellen.
Az esztendő folyamán megszentelték vele a gyerekágyas asszony ágyát, tettek az újszülött fürdővizébe, meghintették vele az esküvőre induló menyasszonyt és vőlegényt, a haldoklót és a háznál felravatalozott halottat. Borogatták a fejfájóst, itatták vele a beteget. Hatékonynak tartották az ártó hatalmak, a rossz szellemek és a vihar elűzésére. A vízkeresztkor szentelt vizet háromkirályok vizének is nevezik, Szeged környékén például kenyérsütésnél is hintettek belőle néhány cseppet.
Megszentelték a házat is
Vízkereszt volt a napja a házszentelésnek is. Ilyenkor krétával rajzolták fel Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevének kezdőbetűit és az évszámot: a felirat megvédte a házat villámcsapás és a boszorkányok rontása ellen. A Nyitra megyei Menyhén, Béden, Szalakuszon például újévtől háromkirályok napjáig tartott a házszentelés. A pap, a kántor, a három falu egyházfia és két ministráns gyerek minden házhoz elmentek. Énekeltek, a pap megszentelte, megfüstölte a házat, a kántor az ajtóra felírta a három király nevének kezdőbetűit. Utána a háziak megvendégelték őket.
Az egyháziak egy zsákba szilvát, diót, lisztet, szalonnát, kolbászt szedtek, amit a pap és a kántor osztott szét egymás között. Egyharmad volt a kántoré, kétharmad a papé. Házszenteléskor a Szeged környéki falvakban az asztalra búzát, néhol almát, máshol tollat tettek, hogy szerencséjük legyen a termésben és a jószágban is.
