Tudomány

Román volt Hunyadi János?

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2013. 08. 11. 15:00

A havasalföldi Serba fia, vagy Zsigmond király zabigyereke? A román történetírás mindenképp románnak szeretné láttatni, de a tények azért csak makacs dolgok... 1456. augusztus 11-én, a nándorfehérvári táborban hunyt el a törökverő Hunyadi János.

Korábban a témában:

Hunyadi származása körül máig viták folynak, amiért egyrészt az információhiány, másrészt viszont éppen a Hunyadi Mátyás korából származó források a felelősek. Reneszánsz királyunk krónikásai ugyanis igyekeztek minél előkelőbb ősöket szerezni mecénásuknak – olvasható a Rubicon.hu-n.

Magyar nemes

A történettudomány jelenlegi álláspontja szerint Hunyadi Serba fia Vajk, egy havasalföldi kenéz és Morzsinai Erzsébet fia volt, 1407 körül látta meg a napvilágot. A legendák kedvelői számára azonban sokkal tetszetősebb az a történet, miszerint Erzsébet gyermeke – állítólagos – szeretőjétől, Luxemburgi Zsigmond királytól származott. Vajk csak az uralkodó „parancsára” viselte gondját a gyermeknek. Serba fia Vajk pedig ezért a szolgálatért kapott jelentős birtokokat Hunyad megyében, és utóbb a fiatal János pályája ezért is ívelt olyan magasra, hogy Zsigmond még az 1433-as császári koronázására is magával vitte.

De még a Vajkot apának „elismerők” tábora sem egységes. A a romániai történetírás mindenáron megpróbálja román ősöktől származtatni Hunyadit, hovatovább őt és fiát, Mátyást egyenesen románnak tünteti fel. Ebben az időben azonban Havasalföld nemessége javarészt még kun származású volt, tehát Vajk kenéz is az lehetett. Ahhoz pedig kétség sem fér, hogy mind a főúr, mind utódai magukat – a kor terminológiája szerint – magyar nemesnek tartották, és a politikában is a királyság érdekeit helyezték előtérbe.

Életét a török elleni harcnak szentelte

Hunyadi valóban magasra jutott az udvari ranglétrán, Zsigmond egyik kedvenc apródja lett. Ozorai Pipó és Lazarevics István szerb fejedelem alatt is szolgált, uralkodója oldalán pedig bejárta egész Európát. Utazásainak, valamint a huszita és török háborúkban szerzett tapasztalatainak köszönhetően számos taktikát megismert, melyeket saját seregében is meghonosított, és az ütközetek során leleményes módon kombinált.

Hunyadi János (forrás: wikipedia)

A törökkel mint vajda és délvidéki bán került először szembe, a Magyar Királyság katonai erejét „kóstolgató” oszmánok ellen mindannyiszor győzelmet aratott. Sikerei nyomán egy ideig reális célkitűzésnek tűnt, hogy Magyarország egy keresztes hadjárat során – a fellázadó balkáni népek segítségével – megkísérelje kiűzni a törököket Európából.

A hosszú hadjárat során 1443-ban ellázította és felszabadította Szerbia és Bulgária jelentős részét. Úgy látszott, a török kiűzése egy karnyújtásnyira van. 1444 nyarán viszont, amikor Murád szultán kedvező békét akart kötni a magyarokkal, Cesarini pápai legátus Ulászlót és Hunyadit egy reménytelen háborúba rángatta bele. A novemberi várnai ütközetben a magyar seregek katasztrofális vereséget szenvedtek. I. Ulászló életét vesztette a csatamezőn, Hunyadi pedig csak nagy nehézségek árán térhetett haza.

A kiskorú V. László regnálása alatt hét éven keresztül Hunyadi János irányított a királyság ügyeit, mint gubernátor (kormányzó). Ez idő alatt Magyarország győztes háborút vívott III. Frigyes német-római császár ellen, sikertelenül törekedett a felvidéki zsoldosvezér, Giskra kiszorítására, a második rigómezei ütközetben pedig komoly vereséget szenvedett a szultántól. Rigómező után Hunyadi felismerte, hogy Magyarország egymaga képtelen kellő haderőt összpontosítani a Balkán felszabadítására, ezért, mivel Európára nem számíthatott, a határok védelmével törődött. Miután V. Lászlót 1453-ban nagykorúvá nyilvánították, lemondott a gubernátori tisztségről, és életét a török elleni küzdelemnek szentelte.

Ami az ellenségnek nem sikerült…

A nagy hadvezér végső próbája éppen élete utolsó évében, 1456 során érkezett el, amikor a szultán Közép-Európa kulcsa, a déli végvárrendszer legnagyobb erőssége, Nándorfehérvár ellen vonult. Hunyadi és sógora, Szilágyi Mihály a bárói ligák és az országgyűlés által cserbenhagyva, saját birtokaik és pozícióik bevételéből kellett megvédjék a várat. Ennek ellenére 1456. július 22-én Kapisztrán János szerzetes keresztes hadának támogatásával mégis győzedelmeskedni tudtak. A számtalan ütközet közül a nagy törökverő éppen utoljára, Nándorfehérvárnál aratta legjelentősebb győzelmét, mellyel egy fél évszázadra elvette az oszmánok kedvét a Magyarország elleni háborútól.

A győzelemben a felmentő sereggel érkező Hunyadinak oroszlánrésze volt, a kiharcolt diadal pedig – mint annyiszor korábban – ismét felvillantotta a lehetőségét annak, hogy az oszmánokat végleg kiűzzék Európából. Bár Hunyadi János pártolta a hadjárat ötletét, annak megvalósítására már nem maradt ideje és ereje, ugyanis 1456. augusztus 11-én a táborban pusztító pestisjárvány őt is elragadta. A halálát követő politikai zűrzavarban ugyan nem volt lehetőség a győzelem kiaknázására, de Hunyadinak hála, Magyarország határai még hosszú évtizedekig sértetlenek maradtak.

További érdekes történelmi cikkekért kattintson a Rubicon.hu-ra.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.