Nyilvánvaló, hogy az élet egyik legnagyobb mozgatórugója az állatvilágban is a szex. Nagy kérdés azonban, hogy az emberhez hasonlóan élvezik-e a dolgot, vagy csak a fajfenntartás elemi eszközének engedelmeskednek. A szúnyogokról nehéz nyilatkozni, ám az emlősöknek minden bizonnyal örömöt okoz az aktus.
Nem lehet felelőtlenül
Nemcsak maga a „cselekmény” kellemes számukra, de valószínűleg átélik az orgazmust is. Az „arckifejezések”, mozdulatok és az izmok ellazulása legalábbis következtetni enged rá, hogy a „csúcspont elérése” számukra is igen kellemes élmény.
Ha ez így van, felmerül a kérdés, a legtöbb állat miért csak a párzási időszakban hódol a test eme gyönyöreinek? Mark Bekoff, a Coloradoi Egyetem biológusa szerint a kettő nem zárja ki egymást. A vadonban ugyanis az aktus folyamán mindkét fél kiszolgáltatottá, sebezhetővé válik. Gondoljunk csak a farkasra, amely párzás után „beszorul” a párjába, fél óráig a két állat szó szerint összeragad.
Másrészt a szex utódokat jelent, a párzási időszak nem véletlenül van adott időszakra időzítve. Az anyafarkasnak úgy kell szülnie, hogy a kölykök már megerősödve nézhessenek szembe a tél megpróbáltatásaival. Egy nyár végén született alom például igen kevés eséllyel birkózna meg a zord hideggel és az éhezéssel.
A legfőbb bizonyíték
Van azonban néhány állat, amely az emberhez hasonlóan nem csak meghatározott időszakokban szexel. Közeli rokonaink, a törpecsimpánzként is ismert bonobók és talán a delfinek is csinálják puszta élvezetből – mondja Bekoff, de hozzáteszi: sokszor még az ember érzelmi állapotát is nehéz meghatározni, nemhogy más fajokét.
A legfőbb bizonyítékot azonban a természet kínálja, hogy az állatok igenis élvezik a szexet és átélik az orgazmust: a bőséges „gyermekáldás”. Mi lehet jobb hajtóerő a fajfenntartásra? A tudósok szerint tehát a kiindulópont az, hogy az állatok is örömüket lelik a szexben. Kihívás azt bebizonyítani, hogy nem így van.
