A hatóanyagok beviteli rendszere – tehát, hogy tablettaként vagy kapszulaként juttatjuk a szervezetünkbe – igazából attól függ, hogy maga a hatóanyag mit szól a gyomorsavhoz, illetve, hogy az emésztés során hol érdemes a szervezetbe felszívódnia.
Amennyiben az alsó emésztőtraktus a cél, úgy logikus, hogy a gyógyszer egy kapszula burkának védelmét élvezze, míg ha ez nem érdekes, a hatóanyagot egyszerűen tablettába csomagolják. (Ennek köszönhető egyébként az is, hogy a tablettáknak általában borzasztó ízük van, hiszen nincs rajta semmilyen burok.) Persze vannak olyan tabletták, amik kapszulák alakját öltötték magukra – ez azért van, hogy az ember könnyebben le tudja nyelni.
A nagyobb kérdés az, hogy a piruláknál a fehér mellett miért jelent meg a szivárvány minden színe? Nos, ha a rövid válaszra vagyunk kíváncsiak, akkor: csak.
A technológia megjelenésekor a gyógyszerek gyártói csak azért színezték készítményeiket, mert megtehették. Mivel azonban mindenki azt szerette volna, hogy a saját márkája kitűnjön a tömegből, ezért hamar presztízskérdést csináltak az ügyből. Elsőre butaságnak tűnhet, de ha az embernek naponta 8-9 különböző tablettát kell beszednie, valóban egyszerűbb az élete, ha már szín alapján tudja, melyik kell reggel, melyik délben és melyik este.
Egyébként a gyógyszerek színezésének és ügyes marketingjének a Viagra az iskolapéldája. Senki sem gondol más készítményre, ha “kék pirulákról” van szó.