Az “elsüllyeszthetetlen” hajó bal oldala. (Forrás: ng.hu)
A felvételeket még egy 2010-ben zajlott, nagyszabású expedíciónak köszönhetjük: ekkor a Woods Hole-i Oceanográfiai Intézet szakemberei három mélytengeri robotjárművel más-más magasságból vizsgálták meg a roncsot és a tenger aljzatát.
A hanglokátorok és a nagy felbontású optikai kamerák másodpercenként több száz képet rögzítettek. A National Geographic most közölt fotói voltaképp montázsok, amelyek mindegyike sok száz felvételből állt össze, minden eddiginél pontosabb képet adva a Titanicról.
A nagy felbontású, részletekben gazdag képek segítségével végre pontosan meg lehetett határozni a katasztrófa okát, meg lehetett írni a történtek forgatókönyvét, végig lehetett követni a süllyedés menetét, szemügyre lehetett venni a hajó – eddig csak testvérhajója, az Olympic alapján ismert – belsejét.
Az első osztály sétafedélzete. (Forrás: ng.hu)
A montázsképek azt is megmutatják, hogy a Titanic orra meggyűrődött, akkora sebességgel csapódott a tengerfenéknek. Ezek a gyűrött vonalak világosan láttatják, hogy a Titanic erősen meghajlott, amikor orrával az aljzatba fúródott. A jéghegy ütötte sebet viszont aligha lehet feltárni, olyan mélyen rejtőzik az iszapban.
2012. április 14-én, száz évvel a katasztrófa után, az UNESCO a víz alatti kulturális örökség részévé nyilvánítja a hajóóriás maradványait.
