A nyálkahalféléknek közelről nézve is szörnyű szájnyílása, mégis ő tekinthető az összes gerinces ősének. Angolnaszerű védtelennek tűnő teste miatt sokáig úgy gondolták, dögevőként élnek a mély óceánban, illetve bőrükön át a vízből nyerik táplálékuk egy részét. Új-zélandi tudósok által készített új videofelvételek azonban leleplezték valódi “arcukat”.
A nyálkahalak úgynevezett gerinchúrosok, nevüket a bőrmirigyekben termelődő nagy mennyiségű, gusztustalan nyálkájukról kapták, amely a testüket borítja.
Ez történne, ha megfognánk, és kiemelnénk a vízből egy nyálkahalat:
A nyálka, ha megpróbálnánk leszedni bőrükről, szinte soha nem érne véget. Ijesztő szájukkal összeköttetésben áll szem- és orrüregük. Már 300 millió éve léteznek az óceánban, és jelenleg 77 fajuk elterjedt a világon.
Ahhoz, hogy hogyan maradtak életben ilyen sokáig, talán az is hozzájárult, hogy mégsem olyan ártatlanok, mint amilyennek tűnnek. Nyálkájukat támadó fegyvernek használják. Amint áldozatuk közel ér hozzájuk, áttetsző védőrétegüket – nyákjukat – kieresztik magukból.
Ez a nyálka a kiszemelt kisebb hal kopoltyújára tapad, és az üregeket egy hatalmas, nyúlós rágógumihoz hasonlóan teljesen betömíti. Szegény lény megfullad, a nyálkahal ezután ráveti magát, és megeszi.
Így vadászik a nyálkahal:
Új-Zélandon olyan nyálkahalat is megfigyeltek, amely egy cápa ellen védekezett hasonló taktikával. Amint a nála sokkal erősebb és hatalmasabb ragadozó ráharapott, hihetetlen mennyiségű nyálkával telt meg a szája. Végül nem tudni, hogy belepusztult-e a végzetes falatba.
A szerencsétlenül végződő támadás:
