Az egyik legelső ufóészlelést 1883-ból Mexikóból ismert. Az év augusztus 12-én egy furcsa égitest haladt át a Nap előtt körülbelül 447 különös ködös, sötét darabbal kísérve.
A jelenséget kamerájával José Banilla mexikói csillagász rögzítette Zacatecas obszervatóriumban (Banilla utólag libavonulásnak tartotta a látványt).
A fényképet először 1886-ban mutatták be a L’Astronomie magazinban, az első ufó-észlelés egyikeként.
A híres fotográfián látható tárgy eredetének a Mexikói Állami Egyetem kutatói jártak utána, hogy pontot tegyenek végre a 128 éves ügy végére.
Hector Javier Duran Manterola vezető szerző állításai alapján minden bizonnyal egy széttöredezett üstökösről lehetett szó, amelynek súlya nyolcszorosa lehetett a Halley-üstökösének. Megdöbbentően közel haladt el a Földhöz, ha egy ekkora égitest belecsapódott bolygónkba, az végzetes lett volna a földi életre nézve.
Számításaik alapján a tárgyak szélessége 46 méter és 795 méter között mozoghatott, a Földtől pedig körülbelül 8000 km távolságra húzhattak el.
Egy tény kérdőjelezi meg a mexikói kutatók feltételezéseit. Nevezetesen, hogy az üstökös észlelését követően nem érkezett a Földre meteorzápor és az évente augusztusi csillaghullást okozó Perseida-raj sem “sokasodott meg”, holott egy ilyen közel száguldó üstökösből le kellett volna szakadnia kisebb daraboknak, melyek az atmoszférába érkezve egyenként égtek volna el.
