A világ egyik legnagyobb gyermek franchise-a hivatalosan 1925. december 24-én indult be a londoni The Evening News hasábjain: Micimackó (Winnie-The-Pooh) karaktere egy karácsonyi történetben jelent meg először, a sztorihoz pedig még nem E. H. Shepard, hanem J. H. Dowd készítette az illusztrációkat. A történet később visszaköszönt az 1926-ban kiadott “Micimackó” első fejezetében is.
Milne eredetileg kisfia játék mackójától kölcsönözte a csekélyértelmű medvebocs nevét, Róbert Gida karakterét pedig kimondottan fiáról, Christopher Robin Milne-ről nevezte el. A kisfiú játékai szolgáltak inspirációul a történet többi szereplőjének megalkotásához is, kivéve Nyuszi és Bagoly karakterét – valamint Ürgét, akit már kifejezetten az 1977-es Disney-rajzfilm kedvéért hívtak életre.
Christopher Milne felnőttként elmesélte, hogy mackóját a Londoni Állatkertben gyakran meglátogatott kanadai medvebocsról, Winnie-ről nevezte el annak idején. A medvét egy kanadai hadnagy, Harry Colebourn adományozta az állatkertnek az első világháború után, a bocs pedig hamar a látogatók kedvence lett. Colebourn saját bevallása szerint „második otthona”, Winnipeg után keresztelte el a medvét.
Milne a szereplők mellett a Százholdas Pagony megalkotásánál is a környezetéből merítette az inspirációt. Christopher Milne beszámolói szerint a Pagony igazából az ötszáz holdas sussexi Ashdown-erdő, ahol a család még 1925-ben vásárolt nyaralót. Milne a hétköznapokon Londonban dolgozott, szombat reggelente pedig bezsúfolta feleségét, fiát, valamint a nevelőnőt a család kék Fiatjába, és lehajtott velük az eredi házhoz. A nyári vakáció alatt a család hosszú heteket töltött el az Ashdown-erdőben – a Százholdas Pagonyban pedig megjelent Róbert Gida, aki a szeptemberi iskolakezdés előtt még játszana egy utolsót a barátaival.
A második Mackó-könyv “Micimackó kuckója” címmel jelent meg 1928-ban – a két önálló művön kívül Milne két gyermekvers kötetet is kiadott (“Amikor még kicsik voltunk” és “Hatévesek lettünk“), amelyekben szintén megjelenik számos jól ismert szereplő. Mind a négy kötetet E. H. Shepard illusztrálta.
A Micimackó kereskedelmi és értékesítési jogait Milne 1929-ben eladta Stephen Slesingernek – Slesinger 1953-as halála után pedig özvegye a jogok egy részét továbbadta a Disneynek. Még Slesinger irányításával született meg azonban az ún. „piros pólós” Micimackó figura – ezt vette át később a Disney, és ennek a figurának az elképesztő népszerűsége miatt festették a későbbi Micimackó-kiadásokban Shepard mackójának pólóját pirosra.
Ma a Micimackó-franchise bevétele éves szinten meghaladja az egymilliárd dollárt – azaz a Disney többet keres a csekélyértelmű medveboccsal, mint Miki és Minnie egérrel, Donald kacsával, Goofyval és Plútóval összesen. Milne 1926. október 14-én megjelent könyvét a világ szinte összes nyelvére lefordították – és a Micimackó volt az első és egyetlen mű, aminek latin nyelvű verziója felkerült a New York Times Bestseller Listájára.
