A világirodalom leghíresebb zsidó származású kislánya Anneliese Marie Frank néven született Frankfurtban, 1929. június 12-én. A család elég liberális beállítottságú volt, a zsidó szokásokat (kevés kivétellel) nem nagyon tartották, az édesapa, Otto Frank pedig hatalmas könyvtárat rendezett be otthonukban, ahol mindkét Frank-lány gyakran megfordult.
A család 1933-ban, Hitler és a náci párt választási győzelme után döntött úgy, hogy elhagyják Németországot – rajtuk kívül 1939-ig még durván 300,000 zsidó család döntött hasonlóan. Először Aachenbe mentek az anyai nagyszülőkhöz, majd 1934 februárjában Amszterdamba költöztek. Ugyan távol voltak az otthonuktól, a Frank-család hamar berendezkedett az idegen városban: a gyerekek remekeltek az iskolában, Otto Frank pedig 1938-ban már második saját vállalkozásába kezdett bele.
Hollandia 1940-es náci megszállása után azonban gyökeresen megváltozott Frankék élete: a kislányok kénytelenek voltak átiratkozni a helyi zsidó líceumba, apjuk pedig – attól tartva, hogy elveszik tőle a vállalkozásait – végső megoldásként átadta azok tulajdonjogát könyvelőjének, Johannes Kleimannak. A boltok így viszonylag zavartalanul működhettek tovább, és a család is jutott némi bevételhez.
A híressé vált naplót Anne a tizenharmadik születésnapjára kapta az édesapjától: valójában egy emlékkönyv volt, amit a kislány egy helyi bolt kirakatában már jó ideje csodált, de amint megkapta, úgy döntött, inkább naplóként fogja használni. Az első bejegyzést június 12-én vasárnap írta, alig egy hónap múlva azonban a család kézhez kapta az idősebb Frank-lány, Margot nevére kiállított deportálási parancsot – Otto Frank pedig úgy döntött, elbújtatja családját a nácik elől.
Lakásukat szándékosan feldúlták, olyan látszatot keltve, mintha sietve kellett volna távozniuk, és még egy levelet is hagytak az íróasztalon, miszerint Svájcba szöktek. Valójában azonban a Frank-üzletnek otthont adó épület egy elkülönített, rejtett szárnyában húzták meg magukat – ottlétükről pedig senki más nem tudott, csak a családfő négy korábbi alkalmazottja, köztük Johannes Kleiman. Az otthonuktól több kilométerre fekvő menedékhelyet gyalog közelítették meg, mivel zsidók számára tiltva volt a tömegközlekedés, és annyi réteg ruhát vettek magukra, amennyit csak bírtak – attól tartva, hogy a bőröndök miatt lelepleződnének.
Pár nappal később csatlakozott hozzájuk a háromfős Pels-család, majd novemberben apja régi barátja, a fogorvos Fritz Pfeffer. A szűkös, és nem egyszer ijesztő körülmények ellenére Frankék igyekeztek a lehető legnormálisabb módon élni az életüket: Margot az egyik segítőjükön, Bep Voskuijl-on keresztül elvégzett egy gyorsíró tanfolyamot, Anne pedig az ideje legnagyobb részét olvasással és naplóírással töltötte – sőt, a 16 éves Peter van Pels személyében még hódolója is akadt. A románc azonban hamar kihűlt, mivel Anne nem tudta egyértelműen eldönteni, hogy akkor is vonzódna-e a fiúhoz, ha nem lennének kénytelenek életük minden apró részletét megosztani egymással.
A napló utolsó bejegyzése 1944. augusztus 1-jén született – három nappal később a rendőrök egy ismeretlen feljelentés alapján körülvették a házat, a búvóhely lakóit pedig a Gestapo központjába szállították kihallgatásra. A két család és Pfeffer ezután került a westerborki tranzittáborba, ahonnan szeptember 3-án Auschwitzba deportálták őket. Anne naplóját Frankék egyik segítője, Miep Gies találta meg a búvóhelyen hagyott holmik között, számos fényképpel és személyes tárggyal együtt. Úgy tervezte, hogy a háború után visszajuttatja ezeket a kislánynak.
Anne Auschwitzban, majd Bergen-Belsenben töltött utolsó évét csak más túlélők beszámolóiból ismerhettük meg. Ezek szerint az Auschwitzba történő megérkezés után a családtagokat elválasztották egymástól – Anne itt látta utoljára az apját.
A két Frank-lányt az anyjukkal együtt kényszermunkára osztották be, Anne azonban nagyon nehezen viselte a tábori körülményeket, és hamarosan a gyengélkedőn kötött ki nővérével együtt. Mindketten ótvarosak lettek, édesanyjuk pedig a barakk oldalán vájt lyukon keresztül juttatott nekik plusz ételt – legtöbbször a sajátját.
1944. október 28-án Anne és Margot egyike lett annak a 8,000 nőnek, akit Auschwitzból Bergen-Belsenbe szállítottak – Edith Frank maradt, és hamarosan belehalt az éhezésbe.
A beszámolók szerint Margot Frank 1945 elejére már annyira legyengült, hogy képtelen volt elhagyni a lakóbarakkot. Tífusz végzett vele, akárcsak húgával, 1945 márciusában. A brit csapatok egy hónappal később érték el Bergen-Belsent, és a járvány megfékezése érdekében felégették a tábort. Anne és Margot Frank holttestét jelöletlen tömegsírba temették – a tábor helyén ma tábla emlékezik meg a két lányról, sírjuk pontos helye azonban ismeretlen.
