A tudósok eddig is tudták, a tengeri gerinctelenek valamilyen módon reagálnak a fényre, de arra eddig nem kaptak választ, ezek az állatok mégis hogyan láthatnak.
Amerikai kutatók a kaliforniai lila tengeri sünt vizsgálták meg, amikor kiderült a tengeri lények nagyszámú retina és fényérzékeny szövet növesztéséhez kapcsolódó génnel rendelkeznek, úgy, ahogy a gerincesek vagy akár az ember is.
Egy korábbi kutatás azt a felvetést javasolta, hogy a tengeri sün egész testén szétszóródtak a fényreceporok, amelyek együttesen működnek retinaként.
A kaliforniai biológusok erre nem találtak bizonyítékot, de a sün tüskéiben mintha olyan fényblokkoló pigmentált sejtek lennének, melyek a legtöbb állat szemében szintén előfordulnak. A lila tengeri sün 1400 lábában továbbá kétféle fényreceptorsejt azonosítható.
Az olasz Anton Dohrn nápolyi Zoológiai Állomás biológusa Maria Ina Arnone szerint a tengeri sünök csövecskéi valójában a retinák, és az egész testüket pajzsként használják a további őket érő fény ellen.
AJÁNLOTT LINKEK:
A tengeri sünök szeméről szóló kutatás (PNAS)
Cikk a tengeri sünök szeméről (National Geographic)
