A 108 fős magyar küldöttség 9 arany, 10 ezüst és 7 bronzérmet nyert az 1956-os melbourne-i olimpián. Azért egyedülálló ez a teljesítmény, mert a magyar sportolók úgy utaztak ki az ötkarikás játékokra (a pólósok gépe november 4-én szállt fel Prágából, ahová egy héttel korábban érkeztek), hogy a forradalom még zajlott Magyarországon. Úgy küzdöttek a magyar színekért, hogy csak részinformációkat hallottak az itthon történetekről.
A sportolók Melbourne-ben is foglalkoztak a magyarországi helyzettel, forradalmi bizottságot is alakítottak az ausztrál városban. A játékok befejezése után sokan nem tértek haza, külföldön maradtak.
Bolvári Antal, Boros Ottó, Gyarmati Dezső, Hevesi István, Jeney László, Kanizsa Tivadar, Kárpáti György, Markovits Kálmán, Mayer Mihály, Szívós István, Zádor Ervin. A kapitány: Rajki Béla.
A vízilabdázóink címvédőként érkeztek Ausztráliába, és könnyed győzelmekkel haladtak az elődöntőig. Ott azonban a forradalmat egy hónappal korábban leverő Szovjetunió csapata volt az ellenfél. A magyar sportolók jó kapcsolatban voltak a szovjetekkel, az említett bizottság úgy döntött, nem szakítja meg velük a kapcsolatot, de gratulálni nem fog nekik egy-egy siker után.
A Szovjetunió-Magyarország meccsről, valamint a magyar történelem sorsfordító hónapjairól ad kiváló összefoglalót a Freedom’s Fury (A szabadság viharai) című dokumentumfilm, melynek producere Andy Wajna, Quentin Tarantino, Lucy Liu és Amy Sommer, narrátora Mark Spitz, a müncheni olimpián hétszeres bajnok úszó. (Szintén a történetet dolgozta fel a Szabadság, szerelem című film Fenyő Iván, Dobó Kata, Csányi Sándor főszereplésével.)
A dokumentumfilm első tíz perce:
A film további bontásban megtekinthető a youtube megosztó portálon. A fenti bevezető után következő részek: 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész.
Ez a meccs kivétel volt a megegyezést illetően. Az uszodába bezsúfolódó hatalmas tömeg a magyarok mellett állt. A mienk az előző nap Gyarmati Dezső és Markovits Kálmán vezetésével kidolgozták a zónavédekezést, ezzel meg is fojtották a szovjetek játékrendszerét, és kikapcsolták a játékból Msvenieradzét, akit csak Misinek neveztek. Elhúztunk 4-0-ra, nekik semmi sem sikerült, miközben egyre több durva, test-test elleni harc alakult ki. Egy perccel a vége előtt Zádor Ervint lekönyökölte Prokopov, a magyar játékos szeme mellett felrepedt a bőr, és ömlött belőle a vér. A vízbe, a testére.
A nézők egy emberként ugrottak fel, kisebb tömegverekedés alakult ki, de végül nem lett komolyabb a helyzet. Ezzel együtt a meccset lefújták, az eredményt jóváhagyták. A döntőben Magyarország válogatottja 2-1-re verte Jugoszláviát, ezzel megszerezte az olimpiai aranyérmet.
A mérkőzés, ahogyan az érintettek emlékeznek (A szabadság viharai – dokumentumfilm):
A Szabadság viharai című filmben egyébként elhangzik, hogy a szovjetek nem voltak annyira kemények, mint ahogyan a legenda szól, az első nagyobb ütést Gyarmati adta, a meccs után pedig Msvenieradze bocsánatot kért a mieinktől.
Ettől függetlenül a meccs másnap a világsajtó címlapjára került, hiszen az eltiport kis Magyarország megverte a nagy Szovjetuniót.
A kajak kettes 10 ezer méteren (Fábián László, Urányi János), a férfi kardcsapat (Hámori Jenő, Kovács Pál, Keresztes Attila, Kárpáti Rudolf), Kárpáti Rudolf kardozó, Keleti Ágnes felemáskorláton és gerendán, Papp László ökölvívó, a női torna kéziszer-csapat (Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Aliz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Tass Olga) és a férfi vízilabda-válogatott.
AJÁNLOTT LINKEK:
A melbourne-i vérfürdő (wikipedia)
A sportolók forradalmi bizottsága (origo.hu)
A Szabadság, szerelem című filmről (port.hu)
A szovjet-magyar meccsről
A melbourne-i olimpia magyar eredményei (wikipedia)
