Tisztázzuk az elején: ez egy piszok jó tévé – amit a négyszázezres árcéduláért el is várunk. Amire rögtön ki kell viszont térni, hogy ezért az összegért nem a modernebb OLED kijelzőt kapjuk, hanem egy Full Array LED technológiával szerelt LCD (tehát folyadékkristályos) képernyőt.
Ezen információ birtokában jöhet elő a bevezetőben említett „vallásvita”, ami a kijelzők megvilágításának módja kapcsán szokott fellángolni az emberek között. Míg az OLED esetében minden egyes pixel mögött található egy külön vezérelhető fényforrás, addig a régebbi technológiánál a legjobb esetben is csak több ezer pixelt lefedő zónákat képes vezérelni a tévénk.
Az eljárások közti különbség, hogy az OLED-nél adott a tökéletes fekete, a végtelen kontraszt és a felfoghatatlanul vékony panel, az LCD-nél ezen előnyökről le kell mondanunk. Utóbbi megoldás előnye ugyanakkor, hogy a nagyobb fényerőnek hála egy napfénytől világos szobában jobb lehet a képminőség, illetve itt egyáltalán nem fenyeget az esetleges beégés veszélye. Van aki az OLED technológiára, van aki az LCD-re esküszik, a tesztünkhöz viszont ennek most csak annyi köze van, hogy az idén debütált Sony X90J az utóbbi kategóriát erősíti.
Sony X90J okostévé
Nálunk az 55 hüvelykes változat járt, és az összeszerelés során örömmel tapasztaltunk, hogy a lábak két eltérő pozícióban is elhelyezhetők, így akár egy kisebb bútoron is biztonságosan elhelyezhető a készülék – mi is az egymáshoz közelebbi foglalatokat használtuk, és a tévé így is stabilan állt. A lábak rögzítése szerencsére nem igényel semmilyen szerszámot, hiszen nincsenek csavarok, csak be kell pattintani őket, de a tévé természetesen falra is rögzíthető a megfelelő konzol segítségével. Itt érdemes megjegyezni, hogy a gyártó az összes csatlakozót a készülék bal oldalára helyezte, így a falra szerelt tévé esetén is könnyen elérhetők. Portok terén semmiben nem szenvedünk hiányt: a 4 HMDI-portból kettő 2.1-es, adottak az ARC-szabványok is, nem maradt le a LAN-csatlakozó, kapunk két USB-t, digitális és analóg kimenetet, egy analóg videó bemenetet (amihez van átalakító a dobozban), illetve a kábel/műholdvevő csatlakoztatása is megoldott.
Ami a távirányítót illeti, a Sony nem bonyolította túl a dolgokat: egy hosszúkás, sok gombos, mondhatni klasszikus megoldást kapunk. Az aktuális trendeknek megfelelően külön helyet kaptak a legkedveltebb videómegosztó, illetve streaming-szolgáltatások, a bal felső sarokban pedig egy mikrofonnak is jutott hely. Ennek a Google Asszisztenssel történő élőszavas kommunikáció elősegítése mellett a hangbeállításoknál jut szerep: a tévé effektek lejátszásával, a mikrofon által rögzített hangok elemzésével optimalizálja a hangrendszert, hogy a lehető legjobban szólhasson a készüléknek helyet adó szobában, figyelembe véve annak sajátosságait.
A Sony idei okostévéi már a Google TV kezelőfelületet használó Android TV operációs rendszerrel kerültek forgalomba, így az X90J is. Ez egy jól átlátható, gazdag szoftverkínálattal rendelkező egyszerű szoftver, ami gyors és jól reagál, mintha csak egy új mobil lenne a kezünkben. A mögöttes gondolat nyilván az, hogy a mai világban sokak számára már nem a hagyományos tévézés a fő profil egy televízió esetében, így alapvetően a kedvenc szolgáltatásaink, és az ezek kínálatából ajánlott filmek és sorozatok fogadják a felhasználót a bekapcsolást követően.
Természetesen megkapjuk a legnagyobb és legfontosabb alkalmazásokat (Netflix, HBO Go, Amazon Prime Video, YouTube, Twitch stb.), de a kínálat nem korlátozódik ezekre, egészen speciális – akár extrém sport vagy anime – tartalmakat kínáló appokat is találhatunk. Játékok is letölthetők a tévére, de itt érdemes tudni, hogy csak a mobilverziók felnagyított változatait kapjuk. A gamerek ettől függetlenül örülhetnek: a HDMI 2.1-nek hála adott a 120 Hz-es képfrissítés akár 4K felbontás mellett is, illetve a gyártó ígérete szerint érkezik a változó képfrissítési ráta (variable refresh rates, VRR) is, ami főleg azoknak lesz fontos, akik PC-t kötnének a tévére. Kifejezetten hasznos továbbá, hogy a készülék több ökoszisztémában is otthon érzi magát: adott a Chromecast, a Sony tévéje nem ijed meg a Google Asszisztenstől és az Amazon Alexától sem, és emellé jár a teljes AirPlay 2 és HomeKit támogatást is az Apple felhasználóknak.
Ami a képminőséget illeti, szemből nézve nem lehet panasz a tévére, de oldalirányban távolodva már előjönnek az LCD tévékre jellemző betekintési problémák: felerősödik a tükröződés, és romlik a kép minősége – persze nem olyan vészes a dolog, de ettől még érdemes szót ejteni róla.
A kontrasztarány 5600:1-hez, ami nagyon jónak mondható, a színek csodásak, a mozgás-megjelenítés hibátlan, és ha tökéletes feketéket (cd/m²) nem is kapunk, azért így sem panaszkodhatunk, tényleg feketék az éjszakai jelenetek, nem pedig sötétszürkék.
A támogatott HDR formátumok között ott a HDR10, a HLG és a Dolby Vision, és mivel a tévé maximális fényereje eléri a 750 nitet, így nem csak jól hangzó parasztvakításról van szó, ezen a készüléken tényleg jobban néznek ki a nagy dinamikatartományú filmek, sorozatok és videójátékok. Az X90J emellett meglepően szépen skálázza fel a 4K-nál alacsonyabb felbontású tartalmakat: bár kiszúrható, hogy mi natív 4K, de a képfeldolgozó processzornak hála még a 720p-s videók is kifejezetten szépen jelennek meg a képernyőn.
Végül érdemes kiemelni a hangrendszert: a háttérvilágítás miatt ez a tévé ugyan nem tud olyan vékony lenni, mint egy OLED paneles készülék, cserébe a gyártó jól kihasználta az extra helyet, maradt tér normális hangszóróknak, amiknek hála kifejezetten dögösen szól a készülék, legyen szó filmezésről vagy akár szimpla zenehallgatásról.
Érdemes megfontolni
Visszatérve a cikk eleji dilemmára: bár a Sony X90J árából már OLED tévét is lehet venni, de amíg ennyiből ott csak a középkategóriára futja, addig itt az LCD-ből a felsőkategóriát kapjuk – hogy kinek melyik éri meg jobban, az természetesen szubjektív. Ami biztos, hogy a betekintési szöget leszámítva ez a készülék fantasztikus képet biztosít, a szoftvernek hála a szolgáltatások kínálata kifejezetten gazdag, a hangélmény pedig (átlag tévékhez mérve) egyenesen lenyűgöző. Szóval, ha valaki új tévében gondolkodik, és nincs megveszve az OLED-ért, annak ezt a modellt is érdemes felírni a lehetséges jelöltek közé.
