Napjaink legnagyobb közösségi hálózata az immár több mint 2,5 milliárd felhasználót számláló Facebook. Már alig találni embert, aki ne lenne tagja a rendszernek. Ám a Facebook előtt is volt élet, erre emlékezhetnek azok, akik még használták a magyar iWiW-et, vagy a MyVIP-et, ami szintén nagy népszerűségnek örvendett a hazai felhasználók körében. Előbbi 2014-ben zárta be kapuit, ami nemcsak egy korszak végét jelentette, de egy újabb kezdetét is: a Facebook egyértelmű térhódításának idejét, hiszen Zuckerbergék platformja okozta a magyar közösségi oldal halálát.
A Várady Zsolt által alapított, akkor még WiW néven ismert, majd később az iWiW-re (International Who Is Who) keresztelt oldal 2002 áprilisában indult el, és három év alatt elképesztő népszerűségre tett szert:
A növekedése ugyan lassan indult, a többi között azért, mert kezdetben csak egy már regisztrált felhasználó által küldött meghívóval lehetett csatlakozni (hasonló módon működött kezdetben a Facebook is), de a csúcsidőszakban a magyar internetezők legalább kétharmadának volt iWiW-profilja.
Az iWiW egy úgynevezett killer app volt a neten, azaz sokan ezért kezdtek el internetezni, emiatt a szolgáltatás miatt fizettek elő internetkapcsolatra
– mondta Koltai Júlia, az ELTE TáTK egyetemi adjunktusa, szociológus a Magyar internet történetei konferencián tartott előadásában, amelynek a Budapesti Műszaki Egyetem adott otthont.
2006 elejére félmillióan használták az oldalt, és egy rövid ideig úgy tűnt, a készítők túlvállalták magukat: a sok funkciót és felhasználót egyre több hibával és leállással kezelte a rendszer. Ekkor egy időre fel is függesztették a meghívók kiadását, így fordulhatott elő, hogy a Vaterán hirdettek meghívókat elég borsos összegért. Az oldal ez év áprilisában, immár 640 ezer felhasználóval került a Magyar Telekom tulajdonába. Nyár közepére egymillió, karácsonyra pedig már másfél millió felhasználó iWiW-ezett.
Szép lassan alapértelmezéssé vált (persze főleg a fiatalok körében), hogy egy új ismerőst azonnal lenyomoznak a közösségi oldalon, és
Az oldal viszont hiába lett a magyar internet megkerülhetetlen része, ma már nyoma sincs, sőt egyre többen vannak, akik soha nem is használták. A szociológus szerint a kritikus pontot a Facebook lokalizálása jelentette: a már magyarul is elérhető közösségi oldal hamar átvette a vezetést, az iWiW pedig hanyatlásnak indult. Érdemes megjegyezni, hogy közössége akkor homogén volt: a regisztráltak 88 százaléka magyar lakhellyel rendelkezett, a többiek pedig a környező országok magyar ajkú felhasználói voltak.
A széthullást a későn érkező mobilos kliens sem állította meg. 2013-ban még óvatos nyereséggel üzemelt az oldal, 2014 júniusában viszont bejelentették a megszüntetését. Utolsó szívességként lehetőség volt egy időkapszula formájában lementeni az ismerősök listáját, a feltöltött képeket és üzeneteket, amiket offline módban, böngészőben bárki újra megnézhet, ha megtartotta az adatokat.
Kik mentek és miért?
Lőrincz László, Koltai Júlia, Győr Anna Fruzsina és Takács Károly kutatók az IWIW példáján keresztül egy külön tanulmányban elemezték a közösségimédia-hálózatok összeomlását, a dolgozatot a Social Networks című folyóiratban publikáltak. A Telekom által szolgáltatott anonim adatoknak köszönhetően számos tényezőt megvizsgálva tudták körbejárni feltételezéseiket azon felhasználókról, akik először hagynak ott egy közösségi hálózatot. A szociológusok két fő elmélet: a Coleman-féle társadalmi tőke, illetve az Everett Rogers által kidolgozott innovációk diffúziója elmélet alapján vizsgálták feltevéseiket.
A felhasználókkal kapcsolatban vizsgálták, kinek mennyi ismerőse, hány vissza nem igazolt kapcsolata volt, mennyire volt aktív a közösségi oldalon, illetve mikor csatlakozott. Az egyik fő megállapításuk, hogy az összeomlás a perifériáról indul, tehát azon felhasználóktól, akiknek zárt kapcsolati hálózatuk van. Akiknek erős a kapcsolati tőkéjük, tehát sok ismerősük van, központi szereplőnek számítanak, jellemzően sokféle közösséghez férnek hozzá. Akik gyengébben kapcsolódnak, hajlamosabbak megindulni. Ennek egyik oka, hogy akinek erős a kapcsolati tőkéje, annak több veszítenivalója van.
Az innovációs elmélet viszont épp arról szól, hogy akinek több a kapcsolata, az nyitottabb az újdonságokra – például a Facebookra. A csatlakozás időpontja sem mindegy:
Koltai szerint a távozás egyik fő oka – a Facebook újdonsága mellett –, hogy a magyarok számára is érthetővé és használhatóvá vált a lokalizálással, korábban, a magyar nyelv hiányában nem volt annyira számottevően vonzó, hogy jelentősebb réteg elinduljon felé.
Koltaiék megvizsgáltak még egy érdekes felvetést, ami a kontextusütközés-jelenséghez fűződik. A közösségi oldalakon nagyon különböző csoportok vannak körülöttünk, ezeknek a normarendszere nagyon eltérő, más dolgokat várnak el tőlünk. Például egy konzervatív családból származó egyetemista felhasználó szüleinek egészen más tartalmak tetszenek, mint a fővárosi barátoknak,
Ha ez a sok elvárás találkozik, az feszültséget kelthet a felhasználóban, hiszen nem tudja már, kinek feleljen meg, mit posztolhat a különböző csoportok szeme elé. Koltai elmondása szerint ugyan ez a feszültség okozhatná azt, hogy valaki inkább lemond a közösségi oldal használatáról, de ennek valójában az ellenkezője tapasztalható – akiknek különböznek a közösségeik, azok maradnak tovább.
Megdönthető-e a Facebook?
Az iWiW példájából kiindulva Koltait arról kérdeztük az előadás után, hogy a fenti tanulságok alapján van-e esély arra, hogy a ma már szinte egyeduralkodónak számító Facebookot is elhagyják a felhasználók egy másik, vonzóbb alternatíváért, ahogy anno az iWiW-ről is elszállingóztak a magyar netezők. Az elmúlt évek során ugyan több próbálkozás is akadt „alternatíva” állítására, például a Tsu nevű közösségi oldal, vagy a Wikipédia-alapítója által indított WT:Social, de ezek nem tudták megtörni a Facebook uralmát.
Koltai szerint a Facebooknak ugyan tényleg nagyon erős a pozíciója, de már most is megfigyelhető, hogy egy réteg egyre kevesebbet használja és hanyagolja a felületet:
Az elmúlt évek statisztikái alapján az ifjabb generáció már az Instagramon tölt több időt, viszont ez a szolgáltatás szintén a közösségi óriás birtokában van. Ezzel együtt ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy egy több idős regisztrál a Facebookra.
A fiatalok távozása persze nem jó hír Zuckerbergék számára, nem véletlen, hogy kétségbeesetten próbálják magukévá tenni azokat a funkciókat, amik miatt a konkurens platformok vonzóbbá váltak az ifjabbak számára. Elég csak arra gondolni, miként emelték át mindenhová a Snapchat 24 óra után eltűnő posztjait, vagy hogyan készülnek most a TikTokról ismert rövid videók lemásolására.
Aki félti az adatait, inkább fenn sincs
Nemrég Elon Musk, valamint Sascha Baron Cohen színész és komikus is élesen kritizálták a Facebookot, annak bojkottjára szólították fel a netezőket. Ők azt a réteget képviselik, amelynek tagjai a behálózott világban egyáltalán nem tartanak fenn profilt a közösségi oldalon, leginkább elvi okokból. Koltait arról kérdeztük, mi jellemezheti azokat a netezőket, akik ennyire élesen elhatárolják magukat.
A Facebook valójában egyáltalán nem ingyenes szolgáltatás, hiszen a felhasználó az adataival fizet. Akiknek ez nem tetszik és tudatosabb ilyen téren, az inkább nem adja oda önként az adatait a közösségi oldalnak. Erre rásegíthetnek az olyan adatbotrányok, mint amilyen a Cambridge Analyticával kapcsolatos is volt”
– fejtette ki véleményét a szociológus, aki hozzátette, hogy ez még nem egy igazán kutatott terület.
Összességében: nehezen elképzelhető, hogy a Facebook már kiépült, erős birodalmát egy másik közösségi oldalra cseréljük. Sokkal valószínűbb, hogy a fokozatosan csökkenő bizalom lesz az, ami miatt a felhasználók úgy döntenek, inkább törlik magukat. Bár a fiatalok nem feltétlenül tudatosak ilyen téren, de őket már egyébként is jobban szórakoztatják az olyan, főleg a vizualitásra támaszkodó szolgáltatások, mint az Instagram, vagy a TikTok.
Kiemelt kép: iStockphoto / Getty Images
