Április nyolcadikán 5,4 millió választópolgár adta le voksát, sokan órákig várakoztak arra, hogy ikszelhessenek. Nappal még szavazásra buzdító szelfik, profilképek árasztották el a hírfolyamot, hétfő reggelre pedig a szavazatok összeszámolása után a közösségi oldal
Nem egyszer találkoztam ezzel a kérdéssel ismerősök által a nap folyamán: ha szinte csak indulatos posztokat lát a hírfolyamban, hogyan nyerhetett a Fidesz, hol vannak azok, akik örülnek az eredménynek?
A brexitről való szavazás idején felvetődött már hasonló kérdés. Tom Steinberg, a mySociety alapítója, brit internetgerilla a Facebookon tette közzé, hogy bár az Egyesült Királyságban a szavazók több mint fele az unióból való kilépés mellett voksolt, mégis alig talál valakit az oldalon, aki örömét fejezné ki – pedig szívesen elolvasná az ő véleményüket is.
A közösségi média felől megközelítve a kérdést az egyik legvalószínűbb magyarázat erre a saját közösségi médiás szűrőbuborékunk létezése. Na meg persze az, hogy számos más ilyen buborék létezik még, és ahogy a dezinformáció és álhírek problémája is mutatja: az online térben párhuzamos valóságok, alternatív igazságok léteznek egymás mellett, és attól még hogy a közvetlen körünkben nem tapasztaljuk, még ott vannak. Másrészt már alapból, offline életünkben is hozott családi, társadalmi, kulturális háttérrel érkezünk és emberi jellemünkből adódóan azokkal kapcsolódunk, akik hozzánk hasonlóak.
Az április 8-i brutális Fidesz-győzelmet és a várakozást felülmúló részvételi adatot senki nem látta előre, pedig a Fidesz tényleg ennyire erős: többen szavaztak rá arányaiban és számszerűen is.
MAGUNK ÉPÍTJÜK
A Facebookon szintén így szerveződnek távolságokat átívelve a csoportok, hasonló vagy közös vélemények, vonások mentén. A nagy kék közösségi oldal algoritmusát annak érdekében finomítják a fejlesztők, hogy személyre szabottabb tartalmakat kínáljon a felhasználóknak, és az ízlésünknek megfelelően válogasson a korábban lájkolt tartalmakat is alapul véve.
Emiatt is van az, hogy a felhasználók javarészt olyan politikai tartalmakat fogyasztanak az oldalon böngészve, amelyek egyeznek saját nézeteikkel. Sokan tudatosan kezelik és szűrik a forrásokat, több helyről, ellentétes véleményeket is mérlegelve, széles merítésből, de az átlagfelhasználó a hírfolyamot végigpörgetve tájékozódik, villamoson, útközben, metrón, fogyasztja, ami szembejön, és amit az ő ismerőseik is megosztásra érdemesnek találnak.
Időről időre felreppen az a hoax is, hogy a folyamunkban legfeljebb 25 ismerősünktől jelenik meg poszt, a feltételezést a közösségi oldal már többször is visszautasította. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy legyen bár 800-900 ismerősünk és még ehhez akár több száz kedvelt oldal, portál, előadó, ezek közül is azokat fogjuk látni, akikkel/amelyekkel több az interakcióink, akikkel aktívabb kapcsolatot ápolunk.
És mivel jellemzően a mi véleményünkkel egyező tartalmú posztokra nyomjuk rá a hüvelykujjat, anélkül, hogy észrevennénk, szorosabbra fűzzük a hozzánk hasonlóan vélekedő emberek és a köztünk lévő virtuális szálat. A közösségi médiában is jellemzően megerősítésre és egyetértésre vágyunk: tudományosan alátámasztott tény, hogy alapvető emberi igényünk a hasonlót keresni és elkerülni a különbözőt, a nekünk ellentmondót. És arról még nem is beszéltünk, hányan nem fejezik ki véleményüket egy-egy dologgal kapcsolatban, akár tartva a többiek véleményétől.
A felfokozott hangulat főleg kampányidőszakban jellemző, amikor forrnak az indulatok, nagy dózisban terjed az érzelmekre ható dezinformáció, a polarizálás, ami addig vezet, hogy sokan egyenesen törlik köreikből az ellenkezően gondolkodó ismerőseiket, és akár már az utcán sem köszönnek egymásnak. Ez a szelektálás is szűkíti kört.
Pedig egyébként nem lenne szükségszerű ezért eltávolítani adott ismerőst, egyszerűen le lehet állítani az összes posztjának követését, vagy időszakosan el is némíthatjuk. Vagy elkezdhetünk vele véleményeket ütköztetni. Bár ezt kivitelezni az interneten nem egyszerű és sok energia.
A BUBORÉKON TÚL
Ám nem csak az algoritmusok uralta online világ létezik, sőt. Rengeteget beszélünk a már tömegek számára elérhető internetről, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy az idősebb korosztály számára még mindig a tévé, a rádió, a híradó a meghatározóbb információforrás, és azt is tudjuk, hogy mennyire fontosak a helyi, megyei lapok. És ahogy az információ fogyasztása, úgy a véleménynyilvánítás fórumai is eltérnek korosztály és más demográfiai adatok szerint.de legyen az akár egy idősebb családtag.
A The Guardian például az amerikai elnökválasztás előtt végzett egy kísérletet, amiben öt konzervatív és öt liberális amerikai szavazó hírfolyamát görgették végig. A liberálisokat arra kérték, hogy a konzervatívok fiókjából fogyasszanak híreket, és fordítva. A felhasználók meglehetősen változatosan reagáltak a „buborékból való kimerészkedésre”: volt, aki hajlandóságot mutatott arra, hogy igazat adjon kérdésekben a másik oldalnak, más pedig teljesen elborzadt és még inkább a saját oldalához húzódott, valakinek pedig annyira megváltozott a véleménye, hogy végül másra voksolt.
És valójában egy választás, se politika sem kell ahhoz, hogy meglepődhessünk azon, hogy a rengeteg inger, információ, tapasztalati benyomás hatására milyen eltérő meggyőződésekkel találkozunk a buborékunkon kívül, annyi biztos, hogy
Ehhez néha elég csak figyelmesebben fülelni a villamosmegállóban, hírfolyam-görgetés helyett.
(Kiemelt illusztráció: ThinkStock)
