Az álhír nem új jelenség, de napjainkban a közösségi média miatt korábban nem látott módszerekkel nyílik lehetőség arra, hogy nagyobb hatást érjenek el előállítóik. A dezinformálásra már komplett iparág épül, amely a hírfolyamok segítségével aknázza ki az emberek olyan érzelmeit, mint a félelem, a düh, a feszültség, a kiábrándultság. A manipulálási célzattal terjesztett álhírek főleg az amerikai elnökválasztás óta okoznak nagy gondot a kétmilliárd embert elérő Facebooknak, a Twitternek és a Google-nak is, és közben az emberek médiába vetett bizalma egyre csökken. A közösségi oldalak még nem találtak megoldást, a kormányok nem találtak megoldást, a rendelkezésre álló módszerek pedig szűkösek.
A Google és a Facebook is csak lassítani tudja terjedésüket azzal, hogy algoritmusaikkal visszafogják a nem megbízható források tartalmait, és olyan eszközöket fejlesztenek, amelyekkel a felhasználók egyszerűbben jelenthetik ezeket a tartalmakat, vagy tényellenőrző szolgáltatásokkal fognak össze, például a Snopesszal.
Több kutató szerint akkor lehet hatékonyabb a harc, ha egyének szintjén kezelve a problémát a kritikus gondolkodás és a tudatos hírfogyasztás kialakítását segítik elő.
DÜHÖS ÁLLAMPOLGÁRBÓL KAMUS NAGYKIRÁLY
A Cambridge Egyetem kutatói és a holland DROG médiaegyesület tagjai egy újfajta megközelítéssel próbálkoznak: szerintük akkor ismerjük meg legjobban az ellenségünket, ha a bőrébe bújunk. Ezen az ötleten alapul a Bad News című böngészős játékuk, amiben egy lelkes propagandistát alakítunk azzal a céllal, hogy követőket toborozzunk és felépítsük saját dezinformációs birodalmunkat.
A valós életbeli technikákat bemutató programtól azt remélik, hogy ez lehet a „vakcina”, amivel beolthatják az embereket a leírt hazugságok ellen azzal, hogy az eszközök természetét használat közben ismerik meg:
Megadjuk a lehetőséget, hogy a játékos egy saját szűrőbuborékot készítsen, így nagyobb rá az esély hogy felismerje, netán ő is egy ilyenben él.”
A fejlesztők egy előzetes tesztet is elvégeztek középiskolások közt, ami azt mutatta, hogy akik a játék egy korai papír és toll alapú változatát játszották, hatékonyabban szúrták ki az álhíreket azoknál, akik nem próbálták ki – ez alapján arra következtetnek, hogy hatékony lehet szélesebb körben is.
A játékmenet alapvetően egyszerű: különféle döntéseket kell meghoznunk, és javarészt szövegek, mémek közül választjuk ki a célunknak legmegfelelőbbet – ha nem a „jó” megoldást választjuk, akkor a játékbeli tanítómestertől magyarázatot is kapunk, hogy alternatívával miért jártunk volna jobban.
OSZD MEG ÉS URALKODJ!
A körülbelül 20 perc alatt végignyomogatható játék során hat kitűzőt nyerhetünk el, amelyek mind egy-egy technika, módszer elsajátításáért járnak, ezek a megszemélyesítés, utánzás (például hiteles hírlapnak, befolyásos személynek adjuk ki magunkat), érzelmekre való hatás, az emberek polarizálása, összeesküvés-elméletek terjesztése, trollkodás, vagy kételyek keltése. Ezeket a NATO „Digitális Hidra” jelentése alapján határozták meg a fejlesztők, ami azt részletezi, hogy milyen eszközökkel terjeszthető dezinformáció.
Rögtön az első leckében azt láthatjuk, hogy mennyi ember képes benyakalni azt, ha kamufiókon keresztül adjuk ki magunkat egy ismert személynek, Donald Trunpként (sic!) kell tweetelnünk arról, hogy nukleáris háborút indítunk Észak-Korea ellen. A játék rögtön el is magyarázza, hogy ez egy alapból régóta megbújó félelmet használ ki, és mivel erőteljesen érzelmi töltetű, kevesen figyelnek fel arra, hogy nem hiteles fiókról származik a tweet. (Korábban már valóban volt példa arra, hogy egy hamis tweetet tulajdonítottak Trumpnak.)
A mainstream médiát kritizálva hamar megalapítjuk saját ellenlapunkat vagy blogunkat is, amelyen közzétehetjük az egész világot és a szervezetek hazugságait leleplező cikkeinket. A legjobb stratégia, ha egyébként is feszült közhangulat idején bedobunk egy összeesküvés-elméletet, vagy kifejezetten valamilyen erőteljes érzelmet próbálunk kiaknázni, mondjuk a dühöt, vagy pusztán a féltő szándékot, amit az emberek gyerekeik, unokáik iránt éreznek.
Később megtanuljuk azt is, hogy bosszút kell állnunk azokon, akik támadnak minket (a hallgatás, vagy a bocsánatkérés nem opció – ekkor a hitelességünk forog kockán),A program azt is megmutatja, milyen a jó mém, ami a követőink által szétszóródva a neten tovább terjeszti az igét, vagy hogyan lehet manipulált képekkel, illusztrációkkal erősíteni cikkünk mondanivalóját.
A cél végig az, hogy úgy növeljük a követőink számát, hogy a hitelességünkből nem vesztünk, amit csak apránként és megfontoltan lehet kiépíteni. Ha hirtelen mondunk veszett nagy blődséget, hamar elkezdenek megkérdőjelezni minket. A játék egyik pontján például választhatunk egy tetszőleges összeesküvés-elméletet: ha azt kezdjük el terjeszteni, hogy a gyümölcsleveket azért fogyasztják az emberek, mert a szívószál függést okozó kábítószerrel van átitatva, hamar megkérdőjelezik a hitelességünket.
Az apró trükkök, mémek, követőrobotok vásárlásán túl végül eljutunk az emberek polarizálásáig és megosztásáig, illetve a trollkodásig, amelynek célja, hogy minél erőteljesebb érzelmeket váltsunk ki a démonizált célpontunkból, mondjuk azzal, hogy követőinket arra buzdítjuk, lepjék el felületeiket hozzászólásokkal.
A játék közben rendszeresen megkérdezi, hogy érezzük magunkat, van-e bűntudatunk amiatt, hogy manipulálva teszünk szert egyre nagyobb befolyásra: ha azt válaszoljuk nem, azt mondja, hogy remek, jöhet a következő lépcsőfok.
VAKCINA A FAKE NEWS ELLEN?
Az ötlet magában remek, mert interaktív, humoros formában adja át a szemléletet érthető magyarázatok kíséretében. Egyelőre még csak angol nyelven érhető el, de a későbbiekben tervezik a lokalizált változatokat is, hamarosan ukrán nyelvre fordítják le.
Tervben van az is, hogy radikalizáció-ellenes célokkal használják fel a módszert, hiszen a szélsőséges csoportok szintén az érzelmekre hatva toboroznak a neten. Emellett szeretnék, ha iskolákban, workshopokban használnák fel a programot, ahol kiscsoportban lehetne megbeszélni a látottakat.
A fejlesztők szerint ahogy az álhírek, úgy a vakcina is képes elterjedni, ennek nyomán gyanítható, hogy a jövőben még több ilyen jellegű oktatóprogram készül. Mivel az internetet szabályozni lehetetlenség, az álhírek elleni védekezés kulcsa talán tényleg az emberi elme lehet, mert akiknek ez a érdekük, az emberi érzelmeket aknázzák ki, ami ellen nem véd semmilyen algoritmus.
A Bad News ezen a linken ingyen játszható, angol nyelvtudás szükséges hozzá.
