Kicsit zavarban vagyok a cikkírás közben: mivel a megélhetésem inkább harckocsikhoz, vadászbombázókhoz és a biztonságpolitikához köt, amik manapság finoman szólva is mozgalmas területnek számítanak, így egyszerűen esélyem sem volt annyit játszani az Endless Space 2-vel, amennyit részben az megérdemel, részben pedig szerettem volna.
Ennek megfelelően sokkal inkább szeretnék egyfajta hangulatjelentéssel átitatott ismertetőt nyújtani, mintsem egy lépésről lépésre szóló útmutatót. Ilyet amúgy nem is nagyon lehetne, hiszen a játék annyira komplex, hogy lényegében lehetetlen küldetés az ilyen jellegű betűszaporítás.
A VÉGTELEN ŰR URAIVÁ VÁLNÁNK
A betű helyett inkább a véderőt szaporítsuk. A célunk a galaxis meghódítása, és tapasztalataim szerint a játékban meglehetősen szűkös lesz a világűr az alap nyolc fajnak (de saját magunk is mixelhetünk új „barátokat”), így mindig lesz legalább egy kellemetlen szomszédunk az űrkalózok mellett, éppen ezért a saját űrhajók fejlesztése és védelme végig alapprobléma marad a játék során.
Nekem legalábbis sosem sikerült olyan technológiai fölényre szert tennem, ami ezt a problémát megnyugtatóan rendezte volna. Főleg úgy, hogy az eddigi legkényesebb egyensúllyal kellet megküzdenem, már ami a katonai és a gazdasági – számomra a két legfontosabb és legtöbbet keresett – győzelmet illeti. Utóbbi szinte lehetetlen, főleg a Lumeris nevű frakció ellen. Ők gyakorlatilag a kereskedelemre és a gazdaságra vannak „behuzalozva”: sok szerencsét kívánok a kijátszásukhoz.
ŰRPOLITIKA
Persze ahhoz, hogy sikerrel vegyük a körökre osztott 4X (felfedezni, meghódítani, kihasználni és megsemmisíteni) űropera akadályait, elsőként a kezelőfelületet kell megszokni: igaz, ez az első rész (az Endless Space) veteránjainak nem fog nehézséget okozni. A rendszernek megvan a maga logikája,
Nem baj, megérte, mert néhány óra után már igazán kezessé vált. Főleg úgy, hogy igenis könnyű beleélni magunkat abba a kifejezetten remekül felépített világba, melyet az Amplitude fejlesztői tolnak elénk.
Nekem főleg azért jött be nagyon, mert a politika eddig sosem tapasztalt fontossághoz jut. Hat politikai párt (iparosításpárti, vallásos, zöld, militarista, pacifista és tudománypárti), rendszeres szenátusi választások, politikai machinációk keserítik életünket, és ha nem fordítunk erre a területre legalább, ismétlem, legalább akkora figyelmet, mint mondjuk az űrhajózás fejlesztésére, akkor végünk.
Persze nem azonnal és látványosan, hanem szépen, csendben, alattomosan. Minden cselekedetünk, minden, személyre szabott és bátran elvállalt küldetésünk sikere vagy kudarca befolyásolja birodalmunk politikai életét. És baromi kellemetlen, ha mondjuk a kicsiny intergalaktikus bolygóláncunkat mondjuk a tudományra kihegyezve, az erőforrásainkat ide csoportosítva szeretnénk győzelemre vezetni,
A lakosság ráadásul kolóniáról kolóniára eltérő preferenciákkal rendelkezik és árgus szemekkel vizslatja, ezek hogyan jelennek meg a szenátusban, mekkora hangsúlyt kapnak a számukra fontos dolgok. Említettem már az egyensúlyozás fontosságát? Hiszen minden tapasztalt birodalomépítő tudja, ha a nép nem elégedett, közel a záróra…
Szerencsére a diplomáciával nem lesz ennyi gondunk, lévén – ez csak saját tapasztalat ugyan – nem igazán működött. Régebben például akadt olyan stratégiai játék, ahol a régi AD&D-s hagyományaimnak megfelelően nagydarab papírlapon, nyilacskákkal vezettem, kivel milyen viszonyban vagyok, és milyen érdekeink találkoznak/ütköznek.
Nos, ez itt kimaradt, hiszen abszolút nem sikerült értékelhető diplomáciai manővereket végeznem, szövetségeket kötnöm – ha például odaadtam az összes, nehezen begyűjtött ritka nyersanyagomat, akkor annyit nyertem vele, hogy nem vertek agyon néhány körön keresztül. Ez mondjuk nem biztos, hogy a játék sara, lehet, hogy egyszerűen még nem jöttem még rá a rendszer logikájára.
OKOSAN VÁLASSZ!
Pedig a játék logikája amúgy jól működik. Szondákkal és kutatóűrhajókkal felderíted a közeli és távoli csillagokat, bolygókat, majd a megfelelő technológiák kifejlesztése után „előretolt helyőrségek” telepítésével elfoglaljuk, ezután kolonizáljuk és
Eközben az ellent leverjük az űrcsatákban, ahol nem mellesleg számos stratégia, harceljárás közül választhatunk, alkalmazkodva a hajóink képességeihez, fegyverzetéhez. Vagy nem, és akkor lehet elölről kezdeni a csillagvadász flottánk felépítését. A felfedezős/hódítós/építkezős részt alapvetően befolyásolja a nyolc választható és játszható civilizáció, amik annak rendje és módja szerint más-más erősségekkel, gyengeségekkel, hősökkel, történetvonallal, teljesítendő küldetéscsomaggal és jutalmakkal bírnak.
Éppen ezért a kezdésnél alaposan gondoljuk át, milyen stílusban játszanánk, mert mondjuk nettó 10 óra játékidő után fáj újrakezdeni a birodalmunk építgetését. Ha pedig mindegyik frakciót szeretnénk rendesebben, és nem csak a YouTube-on streamelt játékvideókból is megismerni, alsó hangon 20-30 játékórát számolnék fajonként.
GYÖNYÖRKÖDTETŐ MÉLYSÉGEK
A gazdaság öt alappilléren nyugszik: a mezőgazdaságon, az iparon, a tudományon, a szomszédos birodalmakra gyakorolt befolyásunkon és a játék aranyán, a csillagporon. Ezek pontos működését, egymásra gyakorolt hatását és a helyes alaparányok beállítását a remek oktatóvideókból érdemes kipuskázni, majd utána úgyis saját magunk fogjuk kialakítani (számos próbálkozást követően) a számunkra megfelelő keveréket.
Persze alapvető fontosságú, hogy az egyes kolóniák gazdaságát egyrészt a saját galaktikus birodalmi céljainknak, másrészt az adott bolygó nyersanyagainak lakosságának megfelelően finomhangoljuk. No, ez nem lesz azért mindig egyszerű, hiszen itt is közbeszól a politika: egy rendesen „megcsinált” mezőgazdasági bolygó például a zöldek politikai erejét növeli.
Érdemes egy pillanatra kitérni a technológiára is: ami először megtetszett a játékban, az a fejlesztési fa – ami itt egy szép nagy kerék. A négy nagy terület (katonai, tudományos, felfedezések és birodalomépítés) alá berakott, öt szintre osztott techtár könnyen átláthatóvá és kezelhetővé teszi a fejlesztéseket.
– óvatosan válogasd meg hát, mire fektetsz hangsúlyt és köridőt, melyik terület illik legjobban a birodalom jellegéhez (technokrata, kereskedő vagy katonai – más és más technológia lehet fontos), a szomszédok erejéhez és gyengeségeihez.
Igaz, a könnyen átláthatóság nem feltétlenül jelenti azt, hogy tudni fogjuk, mit is fejlesztünk ki és annak milyen hatásai vannak egyrészt a játékmenetre, másrészt a további technológiákra, azok kifejlesztésére és kombinálására.
KOMOLYTALANOK KÍMÉLJENEK
Ha komolyan akarunk játszani az Endless Space 2-vel, akkor nincs más hátra és legalább egyszer az egész techkerék minden egyes bejegyzését alaposan és figyelmesen át kell olvasni. Nincs más mód arra, hogy az itt-ott, teljesen hülye nevek mögé elrejtett, kulcsfontosságú technológiákat megtaláljuk. Valamennyit ugyan segít a beépített techkereső, de sajnos keveset.
Hát, a látványvilág. A játék komplex, de gyönyörű. Minden fontos eseményhez, cselekményhez külön grafika készült, az űrcsaták látványa mesés, a színek csodásak. Tényleg űropera, csak éppen gyorsan a nyakunkra lépnek az ellenséges birodalmak, ha a kutatás-fejlesztések aktuális állása helyett a távoli csillagködökben gyönyörködünk…
Az Endless Space 2 május 19-én jelent meg Microsoft Windowsra és macOS-re, tesztünk az előbbi verzió alapján készült.
