Infinite Growth
Amikor először kerül rá a telepi fukszba és swagba öltöztetett óriáscsecsemő fejére a növesztőprogram részét képező óriáspumpa, akkor már sejthetjük, hogy bármi is ez, nem lesz jó vége. És tényleg. Az Infinite Growth még egy azon Androidos, ún. incremental mobiljátékok közül, ahol vadul kell kattintgatnunk, hogy összegyűjtsünk egy erőforrást, majd azt be kell fektetnünk valamibe, hogy még gyorsabban gyűjthessük be az erőforrást, hogy jobban befektethessük, hogy…
Aki a Cookie Clickert, Bitcoin Billionairet vagy ezek társait ismeri, pontosan tudja, hogy ezek legalább annyira türelemjátékok, mint mobilakkujaink stressztesztjei (és ezeken életvitel jellegűen minden mobil megbukik, nincs kifogás, nincs kecmec). És mindennek ellenére mégis javasoljuk.
A játék során egy csecsemőből kell az univerzum méretével vetekedő óriásbébit nevelnünk, ehhez egyfelől a gyermek testmagasságát kell növelnünk, másfelől a gyermek apjának karrierjét kell egyengetnünk, hogy az egyre nagyobb fizetésből egyre jobb növekedésserkentőket és ételrakományokat vehessünk neki. Az Infinite Growth előnye pont a növekedésnél látszik: folyamatosan, valós időben látjuk, hogy a világ többi pontjához képest mekkora a rémisztő óriásbébi és nagy hajrájában mit fog lehagyni: a háztetőt, az Eiffel-tornyot vagy a sztratoszférát. Előre szólunk: gyengébb telefonokon negyed órányi játék után már tojást lehet sütni (amit nem tudunk visszaadagolni az óriáscsecsemőnek, úgyhogy csak óvatosan.)
Evolve Stage 2
Az elmúlt időszak legnagyobb feltámasztásának tekinti a játékújságíró-szakma az Evolve-t. Ez a multiplayer játékok egyik legzombibb és leghangulatosabb játékfranchise-ja, a Left 4 Dead mögött álló fejlesztőcsapat keze alól került ki, benne pedig négy, különböző képességekkel felszerelt játékos próbálja elkapni és kicsinálni a Nagy Szörnyet (amit amúgy szintén egy játékos alakít). Ugyan az Evolve elvileg nem új játék, ám valamiért annyira, de annyira kevesen játszották 2015 februári piacra dobása óta, hogy 2016 júliusában ingyenessé tették.
Akinek bejött a L4D széria, annak vélhetően ez is be fog jönni, mert körülbelül olyan, mintha egész végig egy Tankot üldöznénk vagy azelől menekülnénk éppen (ez volt a L4D legerősebb ellenfele), aki pedig nem ismerné: egy ősronda óriásszörnyet kergetünk egy mini- Jurassic Parkban, mindenkinél fegyver, egy szörnyzárolásra alkalmas lézerkupola és pár izgalmas kütyü. Természetesen a saját arcunkat kínálják vissza nekünk első meccseink végeztével a saját testünkből készített tányéron, mert az is biztos, hogy a szörny nem véletlenül akkora, amekkora és mert az egyszerű játékokat sem kedveli senki sokáig, ez pedig nagy kihívás és nagy élmény egyszerre. Ingyenesen tölthető például Steamről, 50 giga szabad helyet kér, a lelkünket nem viszi el, az időnket pedig annál inkább, ámen.
Project Tiger
A Bungie-Activision tengely 2014-ben söpörte el a konzoljátékosokat Destiny névre keresztelt multiplayer FPS-ével. Ez az a játék, ami után a ravasz után remegő ujjú PC-gamerek évekig áhítoztak, mert remek volt a játékmenet, a hangulat, a design, a zsákmány… és aki ilyet akart játszani, az kénytelen-kelletlen visszanyúlt a Borderlands 2-höz, mert az volt az egyetlen legendaértékű PC-s játék, amiben az összes említett elem megvolt. De mutatunk egy videót inkább, hogy miről maradnak le a nemkonzolos gamerek.
Az eziránti sóvárgásból lett elege Brenton Whitwellnek, aki legyártotta a Bungie játékát, pontosabban, a Bungie játékának egy részét, erősen pixelizált oldalscrollozós 2D-ben. Aki képes nosztalgiát érezni a korakilencvenes évek PC-s játékai iránt, az hangosan fog zokogni a Project Tiger láttán, az örömkönnyeket pedig még gyorsabban elő is lehet csalni, ha rögtön megnézzük az alábbi videót.
