De a nagy nevek közül nincs ezzel egyedül: ugyanúgy találunk dual-kijelzős táblagépet az Acernél, a Fujitsunál vagy a Kyoceranál. Visszatérve a Sony S2-re, egy 10 colos kijelzőről van szó, amit összehajthatóvá tettek. De mire jó ez, ha jó ez egyáltalán?
Az első és legfontosabb talán, hogy igazából nem találunk olyan kétképernyős eszközt, melynek operációs rendszerét vagy kezelőfelületét ne egyetlen képernyőre fejlesztették volna ki – az egyetlen kivételt talán a Kno képezi, azonban annak korlátozott funkcionalitása a készülék gyors vesztét jelentette.
Persze mondhatjuk azt, hogy több alkalmazást futtathatunk – egyet az egyik, egyet a másik oldalon -, azonban ehhez nincs szükség a képernyő fizikai megbontására. Ugyanígy, ha a virtuális billentyűzet előnyeiről hallunk érveket, legbelül arra kell gondoljunk, hogy mi a gond a fizikailag létező klaviatúrával?
Azon kívül, hogy a készülék így összehajthatóvá válik, tehát a képernyők egymást védik, igazából nem látunk jelentős előnyt – egyelőre. Ahogy a felhasználót figyelő elülső kamera az okostelefonokon, a 3D filmek és filmezés, úgy a kétképernyős megoldás is valamikor valamire biztos nagyon jó lesz, azonban jelenidőben inkább vagány, mint hasznos. Szerintünk.
AJÁNLOTT LINKEK:
További részletek – angolul (Gizmodo)
