Hiába élt luxuskörülmények között a Szovjetunióban, a száműzött Rákosi Mátyás nem bírta a mellőzőttséget, de csökönyösségének komoly ára lett: tényleg az isten háta mögé száműzték, nyomorban kellett tengődnie.
A Bem térről már 200 ezres tömeg vonult Pestre, az ablakokban megjelentek a lyukas zászlók, Sztálin szobrát ledöntötték. 1956. október 23-án Budapesten kitört a forradalom.
A balkáni népek összefogását nem sikerült megvalósítani, a Hunyadi János vezette magyar had egymaga ütközött meg a török kétszeres túlerejével. A rigómezei vereség mélyreható változást hozott az egész térségben.
A száműzött Rákosi Mátyás mindent elkövetett, hogy visszatérhessen Magyarországra és a hatalomba, ezzel pedig személye mind a szovjet, mind a magyar vezetés számára egyre terhesebbé vált.
1942 szeptemberében Friedrich Roske német alezredes magát „Sztálingrád közepének ura” névvel illette, miután katonái beverekedték magukat a város szívébe. Nemsokára több ezer szovjet gárdista lendült ellentámadásba.