Ryan Murphy Szörnyeteg-antológiájának újabb darabja azon időz el, mi tesz valakit sorozatgyilkossá, de akad benne jókora adag öncélú borzalom és popkulturális kitekintés arra, hogyan tartotta lázban a sztori Alfred Hitchcocktól Tobe Hooperig a filmipart. Kritika.
Az 58 éves Kulthum Akbarit azzal gyanúsítják, hogy az elmúlt 25 évben néhány havonta újabb és újabb jómódú, idős férfiakat keresett magának, akikhez hozzáment feleségül, majd megmérgezte őket, és megszerezte a vagyonukat.
Egy 26 éves magyar férfi Miamiban brutálisan meggyilkolt két idős, testi fogyatékossággal élő meleg férfit. A kriminálpszichológus szerint ezzel együtt kérdéses, hogy sorozatgyilkossal állunk-e szemben.
Rodney Alcala történetében nemcsak az a felkavaró, hogy egy évtizeden át erőszakolt és gyilkolt meg nőket és gyerekeket, de az is, hogy mindezt hagyták neki abban a közegben, amiben mozgott.
Az elméleteknek se szeri, se száma: egyesek szerint egy bevándorló követte el a vérfagyasztó gyilkosságsorozatot 1888-ban, esetleg orvos, talán őrült bába – vagy Viktória királynő egyik unokája.
Az önmagára csak „lelkiismeretes pszichopataként” tekintő Mark Brownt az ismerősei sokáig tisztes családapának gondolhatták, pedig a férfi szexmunkásokat ejtett csapdába és gyilkolt meg a bérelt telkén álló konténerben.
A Vörös szobák eléri azt a bravúrt, hogy a három tinédzsert feldaraboló sorozatgyilkos legyen a legkevésbé érdekes eleme a thrillernek: Pascal Plante a gyilkossági ügyek keveset látott mellékszereplőire koncentrál.