Díva Plavalaguna, világjegy és szuperzöld: tíz pontban gyűjtjük össze, hogy miért nemesedett klasszikussá az éppen huszonöt évvel ezelőtt bemutatott francia sci-fi, Az ötödik elem.
Oroszországban senki sem akart háborút, csak Putyin – írja a posztapokaliptikus Oroszországban játszódó Metro-trilógia, és a Poszt-regények szerzője. Dmitry Glukhovsky cikke.
Mit jelent a Megváltó története a messzi jövőben? És mit jelent 2021-ben? Az első kérdést teszi fel Frank Herbert klasszikus regénye, a másodikat Denis Villeneuve idei filmadaptációja. Kritika a Dűnéről.
Az Új múlt összes szereplője piszkosul rosszul érzi magát, bár igaz, hogy a klímakatasztrófa utáni Miamiben nincs is minek örülni. Meglátszik a filmen, hogy a Nolan család tagja rendezte. Kritika.
A Free Guy főhőse egy számítógépes játék statisztája, aki öntudatra ébred. A Truman Show melankóliáját itt csak akkor érezni, ha belegondolunk, mennyire hiteles a „mindenki egyéniség” tanulsága. Kritika.
Az Űrpiknikben tobzódnak az ötletek, de nem lesz belőlük igazán izgalmas történet. Inkább videoklipek füzérét kapjuk szocreál díszletekkel és príma Zalatnay-slágerekkel. De mihez kezd itt egy ufó? Kritika.
Katasztrófapornó, öncélú rombolás, az amerikai hazafiasság mintapéldája. Sokféle jelzővel illették már Roland Emmerich 1996-os ufós filmjét, A függetlenség napját. De vajon meg tudott maradni szép emlékű sikerfilmnek?