Az ugróvillások családjába tartozó ízeltlábút a homokvidéken figyelték meg.
ízeltlábú
A természetfotós egy ecuadori rezervátumban kirándult, amikor a hálószobájában követte a pókcsemeték nyomát, és egy akkora brazil vándorpókra bukkant, mint a tenyere.
A hazai fajok mérge nem veszélyes emberre, és egyébként eszük ágában sincs ránk támadni. Amelyik pók nem „mérges”, az ragaszt, a kaszáspók pedig nem is pók.
Megbénítják az életet.
A különös darázsfaj Ecuador erdeiben él, és pókokat támad meg.
Bár a Harryplax severus külsőre egyáltalán nem hasonlít a híres karakterekre, az elnevezés mégis találó.
A hatalmas szárazföldi rák bitang erős szorítása sok állat harapóerejével is felveszi a versenyt.
A levélre hajazó ízeltlábút szlovén kutatók fedezték fel Kína egyik déli tartományában.
A kórokozó szerencsére nem jelent veszélyt az emberre, génlopó képessége ugyanakkor figyelemreméltó.
Még hogy szegényebb háztartások hemzsegnek a bogaraktól!
Egyes ízeltlábúak, így a skorpiók egész testük felületével képesek érzékelni a fény bizonyos hullámhosszát.
71 grammot nyom. Akkora, hogy egy sárgarépát is simán elrágcsál.
Különleges atkát fedeztek fel egy ötvenmillió éves Balti-tengeri borostyán CT-vizsgálata során brit és német kutatók.
Élő kövületként még ma is létezik az Irtis folyó közelében egy miocén korból származó bogár.
Hány imádkozó sáska képes elég áramot termelni egy okostelefon működtetéséhez? Ez nem egy találós kérdés, vagy egy matekpélda.
Méteresre nőtt, a szájában tüskéket hordott, a tengerekben élt, mégis ő a mai ízeltlábúak: pókok, bogarak, rákok őse.
Egy igen bizarr külsejű élőlény oldhatja meg a rejtélyt, hogyan alakult külön törzsekké az ízeltlábúak csoportja.
