Az én igazi, rózsadombi gyerekkoromat megelőző kisgyerek-éveimben, még a harmincas évek elején, a Vérmezőnél laktunk – akkor még lovagoltak ott, apám is -, és mindig a Várba vittek sétálni, megmászván a Mikó utcához kapcsolódó irdatlan hosszú lépcsőt. Általában megnéztük az őrségváltást (egy király nélküli királyság királyi testőrsége celebrálta). Már ötéves koromban is kicsit komikusnak találtam [...]