Jórészt a vezetők, menedzseirek hibás döntéseivel magyarázhatóak a vállalati csődök, bukások – egyértelműen bizonyítja ezt a rendszerváltás után született honi cégek története is. Ezért is örvendezhetünk minden tartalmas tudományos munkának, amely segít csökkenteni az óhatatlanul megfizetendő tanulópénzt azzal, hogy feltárja, közkinccsé teszi a döntési folyamatok rejtelmeit. Ez várható James G. March Bevezetés a döntéshozatalba című terjedelmes kötetétől is. A jeles amerikai professzor művét nemes szerénységgel “a döntések születésével kapcsolatos gondolatok tömör összefoglalásának”, valamint “hasznos ötletek egyszerű gyűjteményének” tekinti, amely egyúttal választ keres az alcímben szereplő kérdésre: Hogyan születnek a döntések?
Nos, elöljáróban jegyezzük meg, az időszerű téma iránt érdeklődő olvasó várakozását ez a csapnivaló stílusú, zavaros szerkezetű, a részletekben elvesző, ám a lényeges kérdéseket felületesen taglaló munka aligha elégíti ki. Ebből a meglehetősen száraz, nehézkes és bonyolult fejtegetéseket, eszmefuttatásokat tartalmazó műből éppen arról tudunk meg keveset, hogyan is születnek meg valójában a döntések. Arról viszont annál többet, hogy hányféle tudományág jeles művelőinek megállapításai hozhatók közvetlen, vagy inkább közvetett kapcsolatba magával a döntéshozatallal. Igazolva a régóta ismert semmitmondó állítást: minden mindennel összefügg. A számos elmélet, nézet, felfogás többnyire kritikátlan ismertetése még az egyszerűbb fogalmak, összefüggések, folyamatok megértését is nehezíti, kiváltképpen azért, mert a professzor jobbára tartózkodik saját véleményének határozott kifejezésétől. Rosszmájú megjegyzés: talán, mert maga sem vállalta a választások kockázatát.
Ám az elemi tárgyilagosság megkívánja, hogy ne hagyjuk szó nélkül könyvünk vitathatatlan pozitívumait sem. Így elsősorban mindazt, amit a döntéshozatal két kulcsfogalmáról, az alternatívák közötti választásokról és a döntésekről olvashatunk. Említést érdemel továbbá – csupán önkényesen kiemelve – az a számos elemzés, amely a racionális választásokat, a korlátozott racionalitást, a kockázatvállalási hajlandóságot, valamint a döntéshozók személyes tulajdonságait taglalja. A döntés és a hatalom összefüggéseiről írtak is figyelmet érdemelnek, mint például az a vélekedés, hogy “a hatalom az a képesség, hogy megkapd amit akarsz, vagy megvalósítsd önmagadat”. Hát a mondat másik felén eltűnődhetünk.
A sok bölcs, de csak nagy ritkán eredeti útbaigazítás mellett számos olyan megállapítást is találunk, amellyel nem tudunk mit kezdeni. Csupán mutatóba: “A legtöbb döntéshozó nem mindentudó és nincs mindenhol jelen, korlátozott a képességük, hogy ott legyenek minden eseményen, korlátozott a tudásuk, amellyel értelmezni tudják a megfigyelt cselekvéseket.” De ez “kutyafüle” egy másik kijelentéshez képest: “Az identitásfogalom egyedülállósága együtt más szép lelkesedéssel (?) a személyes integrációért és konzisztenciáért, ahhoz a tendenciához vezet, hogy elképzeljünk egy belsőleg koherens ént (…), amelyben a cselekvések a szereplő identitásának stabil és konzisztens minőségét tükrözik.”
A recenzens természetesen nem tudja eldönteni, hogy a nyelvünk elemi ismereteit nélkülöző szövegért ki a felelős. Vajon az érdemdús amerikai professzor, avagy a fordító(k) és a szerkesztő? Persze nem is ez a lényeg. Súlyosbító körülmény, hogy e mű az Oktatási Minisztérium támogatásával készült. Legfeljebb magyarázat, de nem mentség minderre March könyvének utolsó – és igaz – mondata: “Elég nehéz az egyszerű dolgokat értelmezni anélkül is, hogy rájönnénk, nem is olyan egyszerűek, mint amilyennek tűnnek.” Tanulság: ha nem megy az “értelmezés”, ne írjunk (tan)könyvet.
