Dániel András (lapunk művészeti vezetője) munkáiban, amelyek most a Várfok Galériában láthatók, legtöbbször fénykép alapján készült jelenetek bukkannak fel. Festményein a különböző eredetű és karakterű technikai képeket azonos jelentőségű, mellérendelt elemként alkalmazza, így azok “üres” kliséként szabadon illeszthetők-alakíthatók tovább. Festménysorozatokat szentel egy-egy téma kutatásának majd kibontakoztatásának: például a televíziós kép megjelenése a képernyőn, vagy az elrontott kép sajátosságai. Legújabb, többnyire összetartozó darabokból álló festményei a képtér egymásba hatását bontakoztatják ki. Az egyes jelenetek a hozzájuk tartozó képeken folytatódnak, story-board-szerűen egymásra montírozódnak.
Fanyar humor, szándékoltan bárdolatlan, a naivokra emlékeztető rajzmodor jellemezte Rácmolnár Sándor korábbi munkáit. Az XO Galériában most bemutatott alkotásai azonban új arcát mutatják a miskolci grafikusművésznek.
Az Incognito című kiállításon legújabb, technikai és műfaji szempontból egyaránt újszerű művek láthatók: műanyag lapra készült szitanyomatok. A számítógépes grafikusként dolgozó Rácmolnár a komputer karakterkészletében talált rá az úgynevezett Dingbats-szimbólumokra. Ezek a piktogramszerű jelek segítséget jelentenek a grafikai formálásban a számítógépes munka során. A művész saját formanyelvet, külön világot épített fel ezekből a grafikai segédalakzatokból. Az eredeti tartalmuktól megfosztott, önálló esztétikai jelentőséggel bíró elemeket aztán képkirakós játékként kezeli. A szitanyomat technikájában való megvalósítás ipari-professzionális jelleget kölcsönöz a kivitelezett műalkotásoknak.
