Van valami megható abban, hogy egy város, nevezetesen Balatonfüred, tíz éve elhatározta, költőversenyt rendez. #<#Ebben az elanyagiasodott, technokrata világban, a rendszerváltás kezdetén, amikor az állam éppen cserben hagyja a kultúrát, s a társadalomból, aki csak teheti, kizárólag azzal foglalkozik, hogy a kollektivista gazdaság romjain individuális-kapitalista jövőt gründoljon magának. Költőverseny: a valamikor Füreden gyógyulást kereső Nobel-díjas olasz költő, Salvatore Quasimodo emlékére, aki ugyanúgy hálafát ültetett a sétányra, mint egykor rég az indiai Tagore. Az olaszok vállalták a partnerséget, s nyomán a teljesen nyílt pályázatnak (mely persze a kurátoroknak, mint jómagam, azt jelenti, hogy sok száz verset, ezek között töméntelen rosszat is el kell olvasni!) a verseny és a díj az évek folyamán nemzetközi tekintélyt és figyelmet érdemelt ki, az ősz egyik fontos kulturális eseménye lett. A fődíjasok névsora parádés, a különdíjasoké nemkülönben, olykor egy-egy új fölfedezettet emelve ki az ismeretlenségből.
“Noblesse oblige” – szokták mondani, de nem csak a nemesség, a múlt is kötelez, s ez a város, melynek irodalmi-művészeti kötődései történelmiek és szinte felsorolhatatlanok, ebben a zord időben is méltó maradt múltjához. Immár fesztivállá kerekedett a díjosztó ünnepség. Idén a Salvatore Quasimodo Költőverseny fődíját Orbán Ottó kapta.
De hát taglaljuk azt is, hogyan ettünk, hogyan laktunk? Ezúttal a Club Imolában laktam. Pompás intézmény. Még Princz Gábor építtette a Postabank alkalmazottainak, 18 ezer négyzetméteres telken, ősfákkal, gyönyörűen parkosítva. A zűrök után évekig zárva állt, majd tavaly megvette egy egri építőipari vállalat, és új életre keltették. Az egész komplexum és a vezetés minősége megérdemli, hogy sikerük legyen. Van minden. Elszórva több épület, teniszpályák, játszótér, strand, szabadtéri, de fedett grillező, pinceborozó nemes borokkal. (Külön falrekeszekben: Gere-féle nedűk, Fibula Pincészet, Dörgicsei Pántlika, Badacsonyőrsi Varga Pincészet, az egriek közül Gál Tibor kínálata. Közben itt is lehet enni!)
Az épületben, ahol én laktam, nyolc szellemesen kialakított, kétszintes apartman van. Minden anyag, az ajtóktól a fürdőszobáig, a bútoroktól az ágyneműig, kiváló minőségű. Alattunk az úszhatós méretű uszoda, feszített víztükörrel, szaunával, szoláriummal. Mellette nyolcvan személyes konferenciaterem, teljes technikával. (Odébb, egy szeparált villában mindez együtt van: pénzesebb kompániáknak.) Itt aztán lehet élni! Függetlenül a Balaton állapotától, időjárástól, évszaktól. (Egy lépés a full szezon felé! Nyitva is tartanak egész évben.) Egyedül az étkező nem méltó a club nagyvonalúságához. Ezt meg is jegyeztem az igazgatónak, a kínálkozó terasz télikertszerű beépítését javasolva. Lám, pontosan ezt tervezi! A konyha személyre szólóan működik: reggelinél megkérdik a vendéget, itt óhajt-e ebédelni-vacsorázni, és ha igen, elkészítik neki azt, amit szeretne. A vendégnek hízeleg, hogy amit eszik, csak neki főzték-sütötték, a konyha pedig megszabadul a készenléti választék terheitől, nem beszélve a maradványgondokról.
És még valami! Az Imolában alkudni lehet! Ez pedig a legvonzóbb mediterrán örömök közé tartozik. Tíz százalék mínusszal sokkal jobban esik a pihenés.
