Tizenkét éve már, hogy Harry Styles berobbant a köztudatba az újkori fiúegyüttesek egyik legjelesebb képviselője, a One Direction tagjaként. A zenekart alkotó öt fiú mindegyike – Styles-on kívül Zayn Malik, Niall Horan, Louis Tomlinson és Liam Payne – szólóelőadóként jelentkezett a brit X-Faktor hetedik évadába. A mentorok külön-külön kiszórták őket a válogatók során, de mivel láttak bennük fantáziát, úgy döntöttek, csapatként esélyt adnak nekik. A többi pedig már történelem.
Bár a tehetségkutatóban csak a harmadik helyezést érték el, Simon Cowell a műsor után szerződést ajánlott nekik, felfuttatta és világsztárstátuszba emelte őket. A One Direction következő évei számokban valahogy így néztek ki:
- öt nagylemezt jelentettek meg, ezek mindegyike első pozíciót ért el az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban is;
- négy turnéjuk volt, ebből kettő stadionturné;
- 2020-ig több mint 70 millió albumot adtak el, ezzel minden idők egyik legsikeresebb fiúbandájává váltak;
- közel 200 díjat nyertek;
- 2015-ben Zayn Malik kiválásával négytagúra csökkent a formáció;
- a következő év januárjában pedig bejelentették, hogy 18 hónapos szünetet tartanak.
Azóta már tudjuk, hogy a pihenés hosszabbra nyúlt az ígért másfél évnél. Az együttes a mai napig nem jelentette be, összeállnak-e még, és ha igen, mikor.
Idővel a tagok mindegyike szólókarrierbe kezdett, több-kevesebb sikerrel. Mostanra úgy tűnik, Harry Styles futott be közülük a legjobban egyéniben. Az elmúlt öt évben három listavezető albuma jelent meg, beindult a színészi pályafutása – és valóságos divatikonná vált.
Fiúbandából a filmvászonra
A One Direction fennállása alatt Styles-t a csoport Justin Timberlake-ének tartották, ez az összehasonlítás pedig idővel még inkább értelmet nyert. Az ’N Sync egykori frontembere és ügyeletes szívtiprója 2004-ben hagyta el a kilencvenes évek egyik legsikeresebb fiúcsapatát, majd a világ egyik legkelendőbb előadójaként tíz Grammy-díjat zsebelt be eddigi szólókarrierje során, ráadásul a filmes pályafutása is jól alakult.
Az Esquire 2017-ben azt írta, Styles lehet a következő Frank Sinatra. A cikk szerzője azzal érvelt állítása mellett, hogy elbűvölő karizmájukon túl abban is hasonlítanak, hogy mindketten tinibálványból váltak elismert, érett, saját stílussal rendelkező zenei előadóvá, ráadásul az első komoly játékfilmes szerepeik is háborús drámákban voltak.
A tinisztárból lett művészek életútja közti hasonlóság tagadhatatlan, Styles pedig jó úton halad, hogy az imént említett sztárok méltó utódja legyen: jelenleg is zajlik Love on Tour névre keresztelt turnéja (sőt, kisebb megszakításokkal egészen jövő nyárig eltart majd), közben idén ősszel két filmjét is bemutatják rangos filmfesztiválokon. A Nincs baj, drágám szeptember 5-én debütált a Velencei Filmfesztiválon. A pszichológiai thriller női főszerepét Florence Pugh alakítja, a filmet Olivia Wilde rendezte, aki a forgatások alatt jött össze Styles-szal. A My Policeman című romantikus drámában Emma Corrin és David Dawson a partnerei, ennek premierje szintén szeptemberben a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon lesz.
Styles saját bevallása szerint mindig ki akarta próbálni magát színészként, de a One Direction mellett nem volt ideje rá. Mikor az együttes tagjai szétszéledtek, végre belevághatott álma megvalósításába.
2017-ben debütált Christopher Nolan Dunkirk című, második világháborús filmjében, amiben egy brit katonát alakított. Több ezer jelentkező, köztük profi színészek közül választották ki a szerepre. Nolan később azt mondta, nem volt tisztában azzal, milyen híres valójában Styles, és azért esett rá a választása, mert „tökéletesen illett a szerepbe, és abszolút kiérdemelte a helyét”.
„Az volt a legjobb, hogy a karakterem egy olyan fiatal katona volt, aki nem igazán tudta, mit is csinál. A film olyan nagy léptékű volt, hogy én csak a kirakó egyik apró darabkája voltam. Ez mindenképp szerénységre késztetett, de nagyon élveztem, hogy kiléphettem a komfortzónámból” – nyilatkozta első szerepéről Styles.
Ezen kívül feltűnt párszor a Saturday Night Live című szkeccsműsorban, illetve tavaly a Marvel-moziverzumban is bemutatkozott: az Örökkévalókban Erost, a szex és szerelem istenét formálta meg. Bár egyelőre nincs szó róla, hogy karaktere külön filmet kapna, feltételezhető, hogy feltűnik majd még a valaha volt legsikeresebb filmfranchise-ban.
Harry óriási felfedezés. Azt gondolom, hamarosan arról foguk beszélni, hogy miért is foglalkozik a zenével, amikor ilyen hatalmas filmsztár
– méltatta Styles színészi képességeit Richard Brener, a Nincs baj, drágámat forgalmazó New Line Cinema filmstúdió elnöke.
Styles legutóbbi Rolling Stones-nagyinterjújában azt mondta, élvezi a filmezést, de most egy időre felhagy vele. Azonban nem zárja ki, hogy később újra megjön a kedve a színészethez, és újabb szerepeket vállal majd.
Amikor zenét készítesz, akkor történik valami, ez egy nagyon kreatív és tápláló folyamat. A színészet nagy része viszont semmittevés, várakozás, és ha ez a legrosszabb része, akkor az egy elég jó meló, én mégsem találom kielégítőnek.
Úgy tűnik, vonzódik az idősebb nőkhöz
Harry Styles a szakmai teljesítményén kívül is bőven szolgáltat témát. A zenés és filmes karrierje mellett két, néha egybefonódó területre bontható, hogy miről beszélünk vele kapcsolatban a legtöbbet, ezek pedig a magánélete és az öltözködése. Ezek keresztmetszetében helyezkedik el az a diskurzus, ami Styles szexuális irányultságára vonatkozik, amit annak ellenére kérdőjeleznek meg gyakran, hogy eddigi ismert kapcsolatai mind nőkkel voltak.
2011-ben az X-Faktor házigazdájával randizott: Styles ekkor tizenhét, Caroline Flack pedig 31 éves volt. A műsorvezető önéletrajzi könyvében arról írt, akkoriban nem tűnt olyan nagy dolognak a köztük lévő korkülönbség, főleg nem a szórakoztatóiparban, ahol senki nem foglalkozik a másik életkorával. Állítja, amíg titokban találkozgattak, minden rendben volt, de amint nyilvánosságra került a románcuk, támadások kereszttüzében találta magát. „Akkor kezdtek elromlani a dolgok, amikor egy reggel a házamból kijőve fotózták le. Ennyi elég is volt. Az emberek az utcán azt kezdték kiabálni nekem, hogy pedofil és perverz vagyok” – idézte fel Flack.
Később Styles körülnézett a kortársai között is, hosszabb-rövidebb ideig randizott többek között Taylor Swifttel (utóbb számos feltételezés született, hogy vajon mely dalaik szólnak a másikról) és Kendall Jennerrel is, majd egy évig Camille Rowe modellel alkottak egy párt.
Ezek után lett a nála tíz évvel idősebb, kétgyermekes Olivia Wilde a barátnője a múlt év elején. Munkakapcsolatból kialakult szerelmüket lesifotók leplezték le, az érintettek eddig ritkán nyilatkoztak erről. Ezzel szemben a kommentelők a kezdetek óta elég heves kritikával illetik a párost a köztük lévő évtizedes korkülönbség, illetve a rendező és színésze, főnök és beosztottja közti párkapcsolati dinamika feltételezett egyenlőtlenségei miatt.
Wilde „szeretetteljes embereknek” tartja párja rajongóit, ezért őt is meglepték a kegyetlen reakciók a kapcsolatukra, mivel szerinte „ez a fajta mérgező negativitás ellentéte mindannak, ami Harryt jellemzi, és mindennek, amit képvisel”.
Inkább nem mondok erről semmit, mert olyat még nem láttam, hogy egy kapcsolatnak haszna származna abból, ha a nyilvánosság elé hurcolják. Mindketten mindent megteszünk annak érdekében, hogy megvédjük kapcsolatunkat, nemcsak tapasztalatból, hanem az egymás iránt érzett mély szerelem miatt is
– nyilatkozta a színésznő.
Styles is diplomatikusan nyilatkozott barátnőjéről, főként rendezői kvalitásait méltatta. Egyébként is mestere annak, hogy a kényes kérdésekre kerülje az egyenes választ. Míg eleinte talán csak kényelmetlennek érezte megosztani a privát életére vonatkozó információkat, mostanra rutinná vált nála ez a gyakorlat, és direkt nem árul el olyan dolgokat a nyilvánosság előtt, amit túl személyesnek tart.
A ruha teszi az embert?
Harry Styles művészetében legalább akkora szerepe van a zenének, mint a kinézetének. Már a One Direction időszakában hamar elkezdett kitűnni társai közül egyedi, változatos öltözködésével, majd, ahogy egyre idősebb lett, úgy formálódott, és forrott ki jellegzetes stílusa, ami a mai napig meghatározza a megjelenését mind a színpadon, mind civilben. Ennek legfőbb eleme, hogy férfiként, kitörve a heteronormatív keretekből, komfortos kapcsolatot ápol énje női oldalával, és gyakran hord hagyományosan nem „férfiasnak” tartott ruhákat.
Mit viselnek a nők, mit viselnek a férfiak – nekem ez nem számít. Ha látok egy csinos inget, és azt mondják nekem, hogy »de hát ez nőknek való«, arra gondolok, hogy »oké, de ettől én még nem akarom kevésbé viselni«. Azt gondolom, hogy onnantól kezdve, hogy kényelmesen érzed magad a saját bőrödben, minden sokkal könnyebbé válik
– állítja.
Nem korlátozza magát, úgy tartja: a ruhák azért vannak, hogy szórakozzunk, kísérletezzünk és játsszunk velük. Az, hogy férfiként rózsaszínbe bújik, egyébként sem teljesen újkeletű, ezt a Clash basszusgitárosától, Paul Simonontól vette át, akinek meggyőződése, hogy „a pink az egyetlen valós rock and roll szín”. Másban azonban történelmet írt: 2020-ban ő volt első férfi, aki egyedül szerepelt az amerikai Vogue magazin címlapján, tette mindezt egy női estélyiben.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Stílusevolúciójában és öltözködésügyi „felszabadulásában” nagy segítségére volt Harry Lambert stylist, akivel évek óta dolgoznak együtt. A sztár állítja, Lambert tanította meg rá, hogy ne vegye túlságosan komolyan azt, hogy éppen mit visel. „Azok az előadók, akikre a zene terén felnézek – Prince, David Bowie, Elvis Presley, Freddie Mercury és Elton John –, mind igazi showmanek. Gyerekként észbontónak találtam, amit műveltek. Most meg, ha felveszek valami feltűnőt, már egyáltalán nem is érzem őrültnek magam” – fogalmazott egy alkalommal, máskor pedig azt mondta: divat és zene terén is Shania Twain country-énekesnő a legnagyobb inspirációforrása.
Az általa említett művészeken kívül stílusát gyakran hasonlítják még a Rolling Stones énekeséhez, Mick Jaggeréhez, akire hozzá hasonlóan szintén jellemző egyfajta genderfluid identitás.
Többször megkérdőjelezték a szexualitását
Ha feminin ruházkodása nem lenne elég a találgatások elindulásához, Styles az LMBTQ-közösség lelkes támogatója is. Fellépésein szinte már állandó kellék a szivárványzászló, amit büszkén lenget meg a közönsége előtt. 2019-ben a Rolling Stonesnak beszélt arról, ezt miért teszi: „Azt akarom, hogy az emberek azok lehessenek, akik lenni szeretnének. Talán egy koncerten lehet egy olyan pillanatuk, mikor tudják, hogy nincsenek egyedül.”
Mindezek ismeretében nem meglepő, de belegondolva elég illetlen dolog, hogy a sajtóban több alkalommal is kérdőre vonták a szexuális preferenciáit és orientációját illetően. Erre már évekkel ezelőtt is volt példa: 2014-ben egy újságíró interjút készített Stylesszal és a One Directionbéli társával, Liam Payne-nel, és feltette a kérdést nekik, hogy mi az, amit egy lányban keresnek. Payne azt felelte: „Legyen nő, ez egy jó jellemvonás”, Styles pedig rávágta, hogy ez „nem olyan fontos”, majd olyan közhelyeket kezdett el sorolni számára mérvadó tulajdonságokként, mint a személyiség és a humorérzék.
Egy másik alkalommal, mikor rákérdeztek nála, hogy biszexuális-e, így válaszolt:
Biszexuális? Én? Nem hiszem. Egész biztos vagyok benne, hogy nem vagyok az.
2018-as Los Angeles-i koncertjén egy rajongója transzparensére válaszolt, amin ez állt: „Meleg vagyok, és szeretlek téged”. Styles nevetve azt mondta: „Hát, egy kicsit mind melegek vagyunk, nem igaz?”
Nem híve a címkéknek, és főleg nem a magyarázkodásnak. „Nem hiszem, hogy az emberek még mindig ragaszkodnának a nemi megkülönböztetéshez. Még ha létezik is külön férfi és női, a határok egy játék részeit képezik. Nem kell többé kizárólagosan ennek vagy annak lennünk” – mondta, hozzátéve: a divatban és más területeken ezek a paraméterek már nem olyan szigorúak, mint korábban, és ez óriási szabadságot tud adni.
Sejtelmes válaszai miatt kritikusai gyakran vádolják queerbaitinggel, amit nagyjából „queercsalogatásnak” lehetne fordítani. Ennek az a lényege, hogy valaki queernek (nem heteroszexuálisnak) állítja be magát, hogy így minél több rajongót vonzzon be az LMBTQ-közösségből, de sosem erősíti meg a szexuális hovatartozását.
Nem mintha halogatnám a válaszadást, titkolnám vagy visszatartanám. Ez nem arról szól, hogy nem mondom el neked, mert nem akarom elmondani, vagy mert ez az enyém, és nem a tiéd. Egyszerűen csak úgy gondolom: kit érdekel?
– mondta ezzel kapcsolatban egy alkalommal, majd kijelentette:
Tudja, hogy olyan szakmát választott, ahol időről időre erről érdeklődnek nála, és nem fog emiatt panaszkodni. „Tiszteletben tartom, ha valaki megkérdezi, és remélem, hogy ő is tiszteletben tartja, hogy talán nem kap választ.”
Idén arról beszélt, hogy az utóbbi időben kezdett el dolgozni az intimitáshoz, randizáshoz, szerelemhez fűződő viszonyán.
Sokáig úgy éreztem, hogy az egyetlen dolog, ami csak az enyém, az a szexuális életem. Annyira szégyelltem magam miatta, szégyelltem arra gondolni, hogy az emberek nemcsak azt tudják, hogy szexelek, hanem azt is, hogy kivel. Akkoriban mindenkit érdekeltek ezek az intim részletek, és elég stresszes volt megfejteni, hogy kiben bízhatok meg e tekintetben. De azt hiszem, eljutottam odáig, hogy rádöbbentem, nincs értelme szégyenkeznem. Egy 28 éves, egyedülálló férfi vagyok; igen, élek szexuális életet.
Mint mondja, a barátaival nagyon nyíltan beszél a szexualitásáról, de ez senki másra nem tartozik. „Az elfogadás és a nyitottabbá válás lényege éppen az, hogy ez az egész nem számít, és nem kell mindent felcímkézni.”
Mi a titka?
Harry Styles mostanra valóságos popkulturális ikonná vált, jelenleg ő az egyik legeladhatóbb híresség, aki egyszerre van jelen a rádióban, a moziban és az interneten. Úgy vált meghatározó példaképpé és modernkori hőssé, hogy szembement a konvenciókkal: nem kockahassal hódít, hanem kedvességgel, empátiával, és azzal, hogy nem tartja be a nemi szerepekhez hagyományosan kapcsolt határokat. Magabiztos a szexualitásában, de nem hivalkodik vele.
Már az első turnéján megjelent a „Treat People with Kindness” szlogen, ami annyit tesz: bánj kedvesen az emberekkel. Ezt arra használja, hogy megossza az üzenetét, a szeretet, az elfogadás és a kedvesség fontosságát. 2018-ban az online boltjában a felirattal ellátott, szivárványszínű pólókat és pulóvereket adott el a Pride hónap alkalmából, a profitot pedig a GLSEN-nek, egy bostoni székhelyű oktatási szervezetnek juttatta el, amely az LMBTQ-diákok elfogadottságáért küzd az iskolákban.
Ezen kívül elismeri a rajongói szerepét abban, hogy sikeres lett. Nem csupán megélhetési forrásként vagy egybefüggő masszaként tekint rájuk, hanem közösségként, akikkel kapcsolatot létesít és tart fent. Két évvel ezelőtt arról mesélt, hogy karrierje kezdetén gyakran küzdött lámpalázzal, de ezen is az embereknek hála tudott felülemelkedni. „Mindig attól féltem, hogy valamit el fogok szúrni. De már akkor is nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy ilyen hihetetlenül nagylelkű rajongóim vannak, akik érzelmileg támogatnak, és rengeteget adnak nekem azzal, hogy eljönnek a koncertemre, és megteremtik azt a légkört, amit mindig rendkívül szeretettelinek és elfogadónak találtam.”
Nem becsüli alá a rajongótáborát kitevő, nagyrészt fiatal, tizenéves lányokat, hiszen nekik köszönhetően jutott el oda, ahol most tart. Erről így nyilatkozott:
Ki mondja, hogy a popzenét – ami ugye a populáris szó rövidítése – kedvelő fiatal lányok rosszabb zenei ízléssel rendelkeznek, mint egy 30 éves hipszter srác? Ezt nem a te tiszted eldönteni. A zene folyamatos változásban van, nincsen végkifejlete. A fiatal lányok voltak a Beatles első rajongói, azt akarod mondani nekem, hogy ők nem komolyak? Hogy mondhatod, hogy a fiatal lányok nem értenek ehhez? Ők a jövő. Közülük kerülnek ki a leendő orvosaink, ügyvédeink, anyáink, elnökeink, ők tartják mozgásban a világot. A tinilány rajongók sosem hazudnak. Ha kedvelnek téged, akkor ott vannak, és nem foglalkoznak azzal, hogy ez mennyire menő. Kedvelnek téged, és elmondják neked. És ez király.
