A szégyen rossz, értem?
A szégyen egyike a legösszetettebb és legkárosabb érzelmeinknek – a mentális egészségünkre nézve. Leginkább akkor káros, ha a szexualitással kapcsolatosan alakul ki: vannak, akik tudják, és együtt élnek ezzel, és vannak, akiknél tudattalanul zajlik a háttérben. Olyan, mint egy hurok a nyakon: minél inkább tagadjuk, minél jobban próbálunk megszabadulni tőle, annál fojtogatóbbá válhat. Végül kihat az emberi kapcsolatainkra, a munkahelyi teljesítményünkre, rányomja a bélyegét a döntéseinkre és behálózza az egész életünket.
A szégyen azt táplálja belénk, hogy nem vagyunk elég jók, nem vagyunk szerethetők, hogy a gondolataink senkit sem érdekelnek. A szégyen érzése azt az illúziót keltheti bennünk, hogy a tökéletlenségünk probléma – pedig tévedhetünk és lehetünk tökéletlenek. Sebezhetőségünk feltárása egy biztonságos környezetben utat jelenthet egy jobb élet felé.
Mindig tanulhatunk, mindig fejlődhetünk, törekedhetünk arra, hogy jobbak és jobbak legyünk. A tévedéseinket, hibáinkat megpróbálhatjuk kijavítani, kérhetünk bocsánatot, mindez nem kiszolgáltatottságot jelent, hanem egyfajta szabadságot saját magunk számára. A szégyen mindezeket gátolja, és emiatt rendkívül romboló. Ha valamilyen szexuális cselekedettel vagy a saját testünkkel kapcsolatosan él bennünk, akkor a párkapcsolatra és a szexuális egészségünkre is hatással van. Egy teljesen hétköznapi példával élve: akár a kialvatlanság és a stressz miatt is kialakulhat úgy szégyen a szexszel kapcsolatban, hogy észre sem vesszük.
A szexuális izgalomra biztosan hatással van a szégyen
Például a kisbabáját ellátó édesanya számára, akinek egyáltalán nincs magára ideje – alig alszik, kevés segítséget kap a környezetétől – biztos, hogy a szex lesz az utolsó a sorban, amire vágyik. Csakhogy emiatt kényelmetlenül érezheti magát: szégyellheti, hogy míg korábban élvezte és szerette a szexet, mostanra ez eltűnt belőle, megváltozott. A partnere felé is szégyent érezhet az elutasítások miatt, és saját magával szemben is – ráadásul a megváltozott test erre rátehet még egy lapáttal.
A szexuális vágy hiánya ebben az esetben természetes reakció az adott élethelyzetre, nem pedig tartós helyzet.
A kimerültség, hogy nem képes saját magával is foglalkozni, ebben az esetben a megoldás kulcsa lehet. Ahogy ebben a szituációban megoldódik az, hogy segítséget kapjon, hogy eleget tudjon aludni, hogy el tudjon járni edzeni, futni, fodrászhoz, kozmetikushoz, vagy hogy találkozzon hetente egyszer a barátaival, elegendő lehet a szégyenérzet eltüntetéséhez. Az öngondoskodás és az alvási szokások kialakítása több energiát adhat. A randizásokkal újra visszaállhat a harmonikus párkapcsolati állapot, amibe megérkezhet a szexuális vágy is. Ennek elegendő időt érdemes adni.
A férfiakat sem kíméli a szégyenérzet a szexszel vagy akár a testükkel kapcsolatban, és ez egyértelműen hatással van a szexuális életre. A pornófilmekből vagy akár az iskolai bullying-ból eredő, a pénisz méretével kapcsolatos tévhit szégyent alakíthat ki. Ahogy az is, ha valaki későbbi életkorban veszíti el a szüzességét, mint a többség, vagy ahogy az is, ha nem tudja addig tartani a merevedését, ameddig szeretné. Ezek olyan akadályok, amiket ha leküzdünk, valóban felszabadulhatunk, és megtapasztalhatjuk a szexualitást a maga valójában. A természetesen feltörő és egészséges szexuális vágy sokaknál a szégyen miatt nem tud megjelenni a szexben: a szexuális izgalom nem úgy indul el, ahogyan elindulhatna, az önvád, a „nem vagyok elég jó” gondolatok megakadályozzák, hogy valaki a maga szépségében megélje a szexet.
Gyerekként orvosost játszani
Hogy a jelenben hogyan éljük meg a szexualitásunkat, befolyásolhatja az is, hogy milyen hatások értek bennünket kisgyerekkorunktól fogva. Csecsemőként mindannyian elégedettek voltunk a saját testünkkel, örömmel fedeztük fel, hogy vannak lábujjaink, kezünk, ítéletek nélkül fedeztük fel kisgyerekként is a jóleső érzést, ha a lábunk közé nyúltunk. Játszottunk egymással gyerekként orvosost, amiben levetkőztettük egymást, színleltük, hogy szurit adunk be, játszottunk a babáinkkal fiús-lányos puszizkodást, és még sorolhatnánk. Ezek ártatlan dolgok, amik akkor válhatnak ártalmassá, ha rossz érzésekkel kapcsolódnak össze. Akkor még nem éreztünk szégyent a játékokkal kapcsolatban, azonban a szülők és a felnőttek esetében ez már nem mondható el. Ha valakit kisgyerekként megszégyenítenek a felnőttek amiatt, hogy felfedezi a saját testét, hogy olyasmit játszik, ami a felnőttek szerint tilos (például mert a vallás tiltja), könnyen kialakulhat a szégyenérzet.
Minden életkorban normális és egészséges a saját testünk felfedezése, természetes, hogy kamaszkorban meg szeretnénk élni a szexuális vágyat. Persze ez csak akkor oké, ha biztonságos és konszenzusos módon történik. Ellenkező esetben szexuális bántalmazásnak minősül, ami traumaként hathat. Ha gyerekként valaki szexuális bántalmazás, abúzus vagy erőszak áldozata, akkor megjelenhet az undor érzése a saját testével kapcsolatban a szégyenérzet mellett. A szexuális zaklatás történjen bármilyen életkorban, soha sem az áldozat hibája.
A szexualitással kapcsolatos bűntudat és szégyen miatt sok férfi és nő rossznak érzi magát, emiatt pedig elrejtik a világ és önmaguk elől is természetesen megjelenő szexuális vágyaikat. Ez egyértelműen elszigeteltebbé teszi őket másokkal szemben, ami pedig még inkább nehezíti a mindennapokat. A lélekre mindez hatással van: depresszió, szorongásos zavarok, emberi kapcsolatok megszakadása, hűtlenség, párkapcsolati problémák mind-mind megjelenhetnek. Párok esetében gyakori tünet az is, hogy kerülik a szexszel kapcsolatos problémás témákat, például, ha évek óta nincs köztük nemi kapcsolat. A szégyenérzet és a hibás fél keresése miatt ördögi kör alakulhat ki ezekben a kapcsolatokban.
A feltárás és a tényekkel való őszinte szembenézés segíthet, és egy kicsit önmunkával is dolgozhatunk, ha az alábbi kérdésekre őszintén válaszolunk magunknak:
- Mikor éreztem először szégyent a szexben?
- Mi történt pontosan? És ez milyen érzéssel töltött el akkor? Milyen érzésekkel tölt el most?
- Hogyan hatott ez a későbbiekben?
- A szégyen maga milyen más érzésekkel tölt el? Sírni kell? Idegesség, düh jelenik meg?
Bármilyen helyzetben is jelenik meg a szégyen érzése, meg lehet gyógyulni ebből az állapotból. Pszichológus, súlyosabb esetekben akár pszichiáter segítségére lehet szükség.
Párkapcsolati és szexológiai tanácsadással foglalkozó szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: 24.hu/Máté Csaba
