James Franco karrierje elég érdekes ívet írt le eddig Hollywoodban, tekintve, hogy viszonylag fiatal kora óta reflektorfényben éli az életét. Kapott már sok jó szerepet, jutalmazták Golden Globe-díjjal, de Oscarra is jelölték már. Röviden: van tehetsége a szakmához, és meglehetősen gyakran kap olyan szerepeket, amikben meleg karaktereket formál meg. A legkiemelkedőbb alakítása ezek közül a James Dean című életrajzi filmben volt látható, amikor a címszereplő Dean bőrébe bújt. A hollywoodi ikon mindössze 24 évet élt meg, de neve a mai napig felejthetetlen az amerikai álomgyárnak. A színész feltehetőleg biszexuális volt, de ez a mai napig nem tisztázódott, az viszont nem kétséges, sok férfival volt viszonya rövid karrierje során. Emiatt a meleg közösségek ikonikus arca lett James Dean.
Cigi, magány, Golden Globe-díj
Franco ugyan csak 2000-ben kapta meg a szerepet, de a Warner Bros-nál már a ’90-es évektől tervezgették, hogy készítenek egy életrajz ihletésű filmet Deanről. Először Michael Mannt kérték fel a rendezésre, ő pedig előbb Brad Pittet és Johnny Deppet akarta a főszerepre, de később mindkettő kiesett a koncepcióból, Mann pedig Leonardo DiCaprio felé fordult, ugyanis benne látta a tökéletes főszereplőt. Végül Mann otthagyta a produkciót, és úgy gondolta, jobb is így, mert DiCaprio túl fiatal egy ilyen szerephez, még évek kellettek volna a tökéletes megformáláshoz.
Sok-sok rendezőváltás után Mark Rydell kapta meg a dirigálás jogát, Franco pedig a forgatókönyvet, hogy miként kezdjen el készülni a szerepet illetően. Eléggé beleásta magát a dologba, konkrétan őrült léptékkel, ami nem meglepő, ha valaki komoly munkát akar letenni az asztalra:
Dean egykori, akkor élő barátaival is sokat kommunikált, hogy rájöjjön, miért volt ennyire magányos a filmsztár, épp ezért Franco a saját családjától is teljes mértékben elszigetelte magát, még jobban belefeledkezve a szerepbe. A Golden Globe-díj emiatt simán ott landolt a színész kezében, feltéve őt ezzel Hollywood igazi térképére.
Azon túl, hogy színészi kvalitásait elismerték az álomgyárban, folyamatos téma lett a médián belül, hogy Franco azért tudja-e ennyire hitelesen eljátszani a férfiakat szerető Dean karakterét, mert ő is meleg. Az, hogy Marla Sokoloff-fal járt ebben az időben (öt évig együtt is voltak), nem kifejezetten érdekelte a lapokat, sőt az sem, hogy később szintén komoly viszonyba keveredett egy másik színésznővel, Ahna O’Reilly-val.
Még több meleg szerep
Franco a James Dean-film után megindult felfelé Hollywoodban, de nemcsak Seth Rogennel hülyült vígjátékokban, hanem továbbra is kapott drámai szerepeket, ahol megmutathatta, milyen sokoldalú színész. Több olyan produkcióban is szerepet kapott, ahol homoszexuális karaktert kellett megformálnia. Ilyen volt a Howl, a King Cobra, az I Am Michael, és a Milk című életrajzi film is. Franco karizmája ezekben az alkotásokban is érezhető volt, ezekről a szerepekről így nyilatkozott:
Egy csomószor azon rugóznak a lapok, hogy milyen a szexuális irányultságom. Mi a francért is érdekel ez bárkit? Oké, híresség vagyok, nyilván érdekli az embereket, kivel szexelek. De ha definiálni akarjuk a szexualitásomat a nemi életem kapcsán, mondjuk inkább azt, szívesen flörtölök pasikkal. Igen, kicsit meleg vagyok, van egy meleg James
– árulta el Franco a Time magazinnak évekkel ezelőtt. 2015-ben a Four Two Nine magazinba készített saját magával egy fura interjút, abban szintén előkerül a melegség kérdése, ugyanis a heteró Franco kérdezgeti a meleg Francót. Például arról, hogy „Mi van vele, meleg?!”, mire annyit válaszol:
Nézd, szeretek úgy gondolni magamra, hogy meleg vagyok a színészetben, és heteró a magánéletben. Egyébként az életben is meleg vagyok mindaddig, amíg közösülésig nem jut el a dolog. Akkor azt mondanád rám, heteró vagyok. Ez az egész melegség definíció azon alapszik, kivel szexelsz. Szerintem heteró vagyok, de a húszas, harmincas években aszerint határozták meg a homoszexualitást, hogy kivel fekszel le. A tengerészek állandóan dugtak az hajósinasokkal, de mivel férfiasan viselkedtek, nyilván senki nem tekintette őket melegnek.
Az interjú további olaj volt a tűzre, hiszen nem csillapodtak a médiavisszhangok, sőt: csak felerősödtek, mert kvázi coming outnak gondolták mindezt a színésztől. Egy harmadik interjúban, amit az Entertainmentnek adott Natalie Portmannel karöltve, úgy fogalmazott,
sok-sok indoka van, miért izgalmas és érdekes számomra, hogy meleg karaktereket játsszak. Ezek az indokok sokkal erősebbek, minthogy én a magánéletemben férfiakkal szexeljek. A szexualitásukon túl is vannak egyéb érdekességeik ezeknek a szerepeknek, karaktereknek. Az, hogy megtalálnak ezek a szerepek, bizonyos módon véletlen, bizonyos módon pedig nem. Úgy értem, játszottam már meleg embert a hatvanas, hetvenes évekből. Ezekben az időkben sokkal nehezebb volt melegnek lenni, főleg a nyilvánosság előtt. Ez az egyik fő oka, amiért érdeklődöm a téma iránt: hogyan éltek ők akkoriban, milyen volt a viszonyuk az el nem fogadottsággal. Vagy tudod mit, lehet, simán csak meleg vagyok, azért izgalmas számomra!
Ezek alapján nehéz eldönteni, mi játszódhat le Franco fejében, mennyi ebből a trollkodás, a médiával való szórakozás. Ő maga egyébként évek óta aktív támogatója az LMBTQAP+ közösségeknek. Évekkel ezelőtt a Magyar Narancs interjút készített a színésszel, akkor is előtérbe került a melegség, Franco gyorsan lezavarta a témát, miszerint folyamatosan erről kérdezgetik az újságírók, meg arról, milyen volt Sean Penn-nel csókolózni a Milk című filmben.
Franco szerint az is felháborító, hogy az ötvenes években még elektrosokk-terápiára is küldték a melegeket abban a reményben, hogy ettől kigyógyulnak a melegségből.
Irodalom és társadalmi érzékenység
Franco érdeklődése a 20-30-40-es évek társadalmi problémái iránt még az egyetemről gyökeredzik, kollégái amúgy is az egyik legműveltebb színészként tartják számon, holott nagyon sok 2010 utáni filmszerepében inkább tahó figurát személyesített meg. Középiskolás évei alatt elkezdett festeni, amit mai napig szívesen csinál, több kiállítása is volt azóta. Érdekesség, hogy először komoly irányba próbálta elvinni a festői művészkedését, de rájött, az nem neki való, egyébként is azt beszélték a háta mögött, hogy miért akar színészként ebbe is belekapni. Elkezdett állattematikájú portrékat festeni, amikhez a gyerekkori emlékeiből inspirálódik. Így jött létre a Dagadt Mókus című festménye is (ami egyben a kiállítás címe volt), de közösülő szarvascsordát is szívesen pingál vászonra.
A Kaliforniai Egyetem irodalom szakára iratkozott be fiatalon, és mivel félénk gyerek volt, beiratkozott egy színésztársulatba, ami annyira bejött a szorongás leküzdésében, hogy félbehagyta miatta a sulit.
Hogy ne skatulyázzák be, annyi tantárgyat vett fel a szemeszterben, amivel rekordot döntött az egyetemen. Azóta óraadó is lett ugyanott, mert az írás és a rendezés sokkal jobban érdekli mostanság, mint a színészet. Szülei egyébként festőnek tanultak, de mindketten más pályát találtak aztán, valószínűleg Franco művészi énje is innen ered inkább. Az viszont, hogy tudatosan gyártja a kétértelmű nyilatkozatokat szexualitását illetően, vélhetően egy játék inkább a médiával. Elég megnézni a karrierjét: folyamatosan váltják egymást a nagyon komoly és a viszonylag alacsonyabb művészi színvonalon elkészült nagyjátékfilmek. Míg egyik nap beesik egy Golden Globe az ablakon, másnap már szexelő szarvasokat fest, és szerepet vállal az olyan Adam Sandler-humorral operáló filmekben, mint a Miért pont Ő? vagy a Rossz szomszédság.
Az viszont ezek fényében kétséges, hogy viccet csinálna a homoszexualitásból, aki egyébként óriási tisztelettel adózik a közösségnek a filmjeiben és a való életben is. Ha Franco kicsit melegnek mondja magát, az vélhetően nem vicc, maximum művészi értelemben gondolkodik erről a témáról – legfeljebb mindenki maga dönti el, mit hisz el neki. Igazából mindegy is, talán pont ez a legfontosabb üzenete annak, amit évek óta összehord a dologról James Franco. Talán pont ez lenne a célja, hogy ne érdekeljen senkit a kérdés.
Kiemelt kép: Kelly Lee Barrett/Getty Images
