A hangszerek történetének néhány furcsa darabját, így az egész zenekart helyettesíteni képes Fotoplayert, valamint érdekes ütős, vonós, billentyűs és fúvós hangszereket már korábban is bemutattunk, de egy szűk rétegen kívül teljesen ismeretlen Hupfeld Phonoliszt-Violináról teljesen megfeledkeztünk, annak ellenére, hogy a születése száztizedik évfordulóját ünneplő furcsa hangszert sokan nemes egyszerűséggel a világ nyolcadik csodájaként emlegették.
A hangszertervezés egyik legjelesebb alakja, Ludwig Hupfeld 1892-ben, alig huszonnyolc évesen megvásárolta a lipcsei J.M. Grob és társa hangszergyárat, majd az emberek hangszerekről alkotott elképzeléseinek teljes átírását tűzte ki célul: két évvel később megépítette első automatikus hangszerét, az Orchestriont, mely egy papírszalagról játszotta a hangokat.
Ennyivel azonban természetesen nem érte be, így 1904-ben – Liszt Ferenc művészetének emléket állítva – Phonoliszt néven érzékeny játék visszaadására képes elektromos zonorát készített Phonoliszt néven, melyet három évvel később tovább bővített,
A színházakba szánt Phonoliszt-Violina testében a zongorabillentyűk és húrok mellett villanymotor, valamint három, egymással szembefordított, függőlegesen álló hegedű is megbújt, amelyeket tíz, illetve tizenhat kar fog le, a vonó pedig hangerőtől függő sebességgel (forte esetén percenként 27, mezzoforténál pedig 14 fordulatot megtéve).
A gazdasági világválság kitöréséig több, mint háromezerötszáz készült belőlük, de mára – a Fotoplayerhez hasonlóan – alig néhány tucat (a források hatvan-nyolcvanöt darabról mesélnek) maradt belőlük.
A harmincas évek óriási átrendezéseket hoztak a gyárban: megszűnt az automata zenegépek gyártása, de a felszabadult teret lemezjátszók, rádiók és bútorok fejlesztése veszi kezdetét. Az 1946-os kisajátítás után a gyár előbb Lipcsei Zongoragyár, majd 1967-től Piano-Union-Lipcse néven, más üzemekkel összevonva működik tovább, mint a keleti blokk egyik legnagyobb hangszergyára.
Az elmúlt egy évszázadot túlélt Phonoliszt-Violinák ma óriási értéket képviselnek, a legnagyobb zenei múzeumok gyűjteményeinek féltve őrzött kincsei, bár egy-egy példány néha a világ legnagyobb aukciósházainál is felbukkan: 2012 februárjában az RM Sotheby’s-nél gazdát cserélt Milhous Collection egyik tételeként 379500 dolláros áron (112 millió forint) cserélt gazdát.
