Ki legyen az ellenzék szövetségi kapitány jelöltje? Az áprilisi szövetségi kapitány választás komoly téttel bír, és az ellenzék még nem tudott kiállítani egy jelöltet sem.
Pedig futballozni csak összefogással lehet.
A kormányét ismerjük, Georges Leekens az. Egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy világossá tegye, ő a hatalmon lévők elkötelezett híve.
Nyilatkozataiban konzekvensen nevezi nagyszerű vezetőnek a jelenlegi miniszterelnököt, és dicsőíti munkásságát. Emellett pedig – az az ember, aki nyilvánvalóan egészen tájékozatlan a hazai viszonyokat illetően – olyan szófordulatokat használ, mintha megette volna az előző évek állami plakátkampányaiból visszamaradt példányokat, és most azok cafatait öklendezné vissza:
„alkalmazkodom az önök kultúrájához”, „biztonságos ország, ahol végre nem kell a hátam mögé nézni”.
Sorosról és a civilekről még nem beszél. Lehet, hogy az még nem ért vissza.
Geroges Leekens úgy jött Magyarországra, hogy érdemi munkája a válogatottal leghamarabb négy hónappal ideérkezése után esedékes, mert a novemberi mérkőzéseket elvitte Szélesi Zoltán. Addig Leekens a közvélemény szemében csak szavaiban létezik. Az eddig elhangzottak alapján gyakorlatilag állami pénzen fizetünk egy kampányembert.
Fotó: MTI/EPA/Julien Warnand
Az is elképzelhető, hogy ez nem igaz, csak Georges Leekens 68 évesen még nem elég bölcs ahhoz, hogy ne lavírozza magát ebbe a helyzetbe.
Akkor a szövetség vezetői is szólhatnának, hogy: kérlek, Georges, tudod, választások közelednek, és mi nem egyes politikai vezetőket, hanem a magyar futballt képviseljük, tudjuk, hogy érdek nélkül tetszik, ami most van, de fogd vissza magad!
A FIFA tiltja a politikai beavatkozást a labdarúgó-szövetségek tevékenységébe, és büntet is érte, de foglalkozik-e fordított esettel?
Szerződtették volna-e a belga szakembert, ha a nyugati liberális demokráciáról hozsannázna?
A Magyarországon kialakult futballban úgy bújik meg a politika, mint kéz a kesztyűbábban, de intézményesülve ez mégsem tettenérhető. Nem a kormánypárt elnökségi ülésén hoznak határozatot a bajnokság végeredményéről (vagy legalábbis nem jegyzőkönyvezik), de Felcsút és Mezőkövesd kapja a legnagyobb TAO-támogatást. Felcsúton, ahonnan oly sok kiváló labdarúgó indult világhódító útjára, már olyan szintre jutott az ellátás, hogy a Buckingham-palota főteafőzője irigykedve nézné az ottani vízforralót.
Leekens viszont új helyzetet teremt azzal, hogy az ő pozíciójában belép a politikai térbe.
Aki eddig úgy gondolta, hogy a nemzeti válogatott az egész országé, az most csalódott. Ez mára már csak bizonyos megkötésekkel igaz. És erről nem azok tehetnek, akik így érzik.
