“Törőcsik pályafutásában valahogy mindig benne volt a nemsikerülés, de én ezt is szerettem benne. Nem akartam megfejteni a lelkét és nem akartam sajnálkozni sem, megtették már sokan. Az viszont érdekes, milyen, amikor százezrek nézik az embert, és folyamatosan ítélkeznek róla. Ilyesmit én soha nem tettem, gyerekként sem, egyszerűen csak szerettem, amit csinált. Tetszett a lazasága, lenyűgözött a tehetsége, ráadásul kilencévesen láttam először, abban a korban nagyon bele tudnak égni az emberbe az erős élmények. Tanulságos évtizedek múltán szembenézni ezzel” – hangsúlyozta Egressy Zoltán, az író a könyv megjelenése után.
Törőcsik András
Forrás: facebook.com
Nem gondoljuk, hogy bestseller lesz, az eladási mutatók tekintetében semmiképp. Mert nem tucatkönyv, nem divatos regény, se happy enddel végződő leányregény. Egy olyan életpályát mutat be az író, amely nem a mai korosztálynak szól. Sokkal inkább annak, aki a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején volt fiatal és rajongott a labdarúgásért, az Újpestért, leginkább Törőért.
Ettől függetlenül rettentően szerethető a könyv, amely amellett, hogy egy személyes emlékeken alapuló portré az utolsó magyar zseni, Törőcsk András alkoholizmusba fulladó életéről, irodalmi stílusban ad pontos korrajzot a hetvenes évek Magyarországáról.
