A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) beszámolója szerint Berzi Sándor alelnök megnyitó beszéde után megkoszorúzták a szervezet centenáriumi emlékművét. Az eseményen ott volt az Aranycsapat két tagja, Grosics Gyula és Buzánszky Jenő, a mostani válogatottat pedig Király Gábor képviselte.
Az ünnepi ebéd előtt levetítették a nemzeti együttes valamennyi idei gólját, majd Mága Zoltán hegedűművész muzsikáját élvezhették a megjelentek.
Buzánszky Jenő dalra fakadt:
A rendezvényen részt vett Balogh Gábor kétszeres világbajnok, olimpiai ezüstérmes öttusázó, a miniszterelnök sportügyekért felelős tanácsadója is.
“Sohasem felejtem el, hogy honnét indultam”
A megemlékezést követő banketten Király Gábor nyilatkozott honlapunknak.
– A mai magyar válogatott játékosai közül egyetlenként miért érezte szükségét, hogy feltétlenül eljöjjön erre a találkozóra?
– Nekem megtiszteltetés, hogy ilyen élő legendák között itt lehetek, itt „koslathatok”, és kicsit testközelből érezhetem azt az érzést, ami engem büszkévé tesz. No és hát rengeteg olyan játékosnak szurkolhattam öt-, hat-, hétéves gyerekként, akik most itt vannak, és most már valójában üzletemberek vagy kiöregedett futballisták. A múlt és a hírnév, ami most itt szinte tapintható, számomra rengeteget jelent. S, nem utolsósorban, annak a korosztálynak a képviselőivel is találkozhattam most, akiket – életkoromnál fogva – nem láthattam a pályán. Legendás sztorik hősei elevenednek itt meg, jó hallani, ahogy felidéznek régvolt, dicsőséges mérkőzéseket. Nagyon örülök, hogy például Gyula bácsi (Grosics Gyula – a szerk.) is itt van…
– Láttam, hogy hosszasan beszélgetett is vele.
– Igen, minden évben szoktunk találkozni, és minden évben szoktunk beszélgetni, s ezek a beszélgetések roppant fontosak számomra. Ma tréfásan letolt, hogy miért nem borotválkoztam meg, holott reggel megborotválkoztam, csak nagyon gyorsan borostás leszek… Tehát, még a humora is megmaradt, sajnos, az egészsége már nem olyan, mint fénykorában volt, de a körülményekhez képest még mindig jól tartja magát.
– Említette, hogy a jelen lévők közül sokan már üzletemberek. Azért ön még elsősorban kapus, nem?
– Egyelőre még nem tartom magam üzletembernek, ha majd egyszer befejezem, mindenképpen a sport világában szeretnék tevékenykedni, akár üzletemberként is. Addig azonban még néhány évet le akarok húzni aktívan, de már jó pár éve készülök a labdarúgás utáni életemre. Nyolc éve Szombathelyen megépítetem a nevemet viselő sportlétesítményt, és van egy 2006-ban alakult szabadidő-egyesületem is ugyanott. Ott szeretnék majd tevékenykedni, de a magyar labdarúgásban is, ha szükség lesz rám.
– Szombathelyen, a szülővárosában ön már most legenda. Ott képzeli el a jövőjét?
– Mindenképpen, hiszen sokan kérdezték már, hogy miért akarok visszamenni egyszer Szombathelyre, miért a Haladásban akarom befejezni a kapuspályafutásomat, miért akarok még egyszer védeni az NB I-ben. Nos, ismét át akarom élni azt az érzést, hogy lemegyek a Rohonci úti pályára, hogy átöltözöm, hogy kifutok a gyepre. Azt az érzést, azt a környezetet, azt a levegőt érezni akarom még. Amit gyerekként magamba szívtam, ami nekem a bőröm alatt van. Ez egyáltalán nem felületes dolog. Ha csak fél évig, akkor fél évig, ha egy évig, akor egy évig, de ezt újra át akarom élni.
– Úgy gondolja, hogy tartozik ennyivel a szülővárosának?
– Úgy érzem, hogy igen, s megpróbálok nem szégyent hozni a városra. Sohasem felejtem el, hogy honnét indultam. Rengeteg ismerős, barát vár rám Szombathelyen, vannak igazi barátok, akik évtizedek múltán is ugyanolyan barátaim, mint voltak kamasz koromban.
– Ha jól tudom, elkészült egy DVD is, a kapusiskolájával, holnap (csütörtökön – a szerk.) lesz a bemutatója…
– Ez egy időutazás, a pályafutásom főbb állomásin készült, átöleli a szombathelyi, a berlini, a londoni, végül újra a szombathelyi éveket, a gyermekkoromtól mutatja karrierem állomásait, illetve inkább azt, hogy az egyes országokban, Németországban, Angliában, Magyarországon milyen stílusban védenek a kapusok. Kapusedzésekkel színesítve, két kiváló riporter, Faragó Richárd és Hajdu B. István tolmácsolásában. Úgy mutatják be a DVD-t, hogy a nagymamák is élvezhetik azt.
