„Valahogy úgy éreztem, Hitler nekem integet” – tények és legendák a sportvilág leghihetetlenebb barátságáról

Az 1936-os olimpia távolugró versenyét háromfordulós rendszerben bonyolították le. A selejtezőben minden ugrónak három kísérlete volt a szükséges 7,15 méteres távolság elérésére, aki ezt megugrotta, bejutott az elődöntőbe. Ott újabb három ugrással eldőlt, ki a hat legjobb, akik kapnak még három lehetőséget.

Az utolsó két szakasz egyértelműen Jesse Owensről és Luz Longról szólt.

Az 1964-es Bud Greenspan rendezte „Jesse Owens visszatér Berlinbe” (Jesse Owens Returns to Berlin) című dokumentumfilmben az amerikai atléta elmesélt egy történetet Luz Long fiának, Kai-nak, amely szerint a selejtező első két ugrását elrontotta, ám Long odament hozzá és azt tanácsolta: induljon pár lépéssel messzebbről, és akkor ugyan távolabbról ugrik el, és veszít pár centit, de biztosan elkerüli, hogy belépjen. Owens így tett, megugrotta a 715 centit, és továbbjutott.

Az apád a segítségemre volt, segített kimérni a futótávolságot, így tudtam kvalifikálni magam. És ez vezetett a győzelmemhez

– mondta Owens a filmben.

Barátság születik a távolugrógödörben

A sztereotípiaromboló történet (a szőke, kék szemű felsőbbrendű német, aki segíti az afroamerikai versenytársát) csodálatos, egy igazi, örök barátság kezdetének is felfogható –

kár, hogy nem igaz.

A berlini játékokat elég jól dokumentálták – köszönhetően Leni Riefenstahl kétrészes olimpiai filmjének –, és a felvételeken nem látható hasonló eset. Ugyanezt erősítette meg Grantland Rice neves amerikai sportújságíró, aki a helyszínen követte végig a versenyt, és nem látta, hogy Long a selejtező során beszédbe elegyedett volna Owensszel.

Egy amerikai olimpiatörténész, Tom Ecker már akkor, a hatvanas évek közepén következetlenségeket észlelt a történetben, ezért elmondása szerint egy kollégájával megkérdezte Owenst.

Jesse bevallotta nekünk, hogy csak a verseny befejezése után találkozott Luz Longgal. Azt mondta, csak azért találta ki az egészet, mert az ilyen történeteket szeretik hallani az emberek

– mondta Ecker.

Ami biztos, hogy Owens az elődöntő második sorozatában 787 centis új olimpiai csúcsot ugrott, Long a harmadik körben 784 centiig jutott. Jöhetett még három ugrás, a német ötödikre 787-tel utolérte az ellenfelét, erre Owens 794-et, hatodikra pedig – harmadszorra is olimpiai csúcsot döntve – 806 centit ugrott, amire Longnak már nem volt válasza.

Az a felvételeken is látszott, hogy az utolsó ugrását követően a német vetélytárs odasietett hozzá az ugrógödörbe, és elsőként gratulált, átölelve az afroamerikai sportolót, mindezt Adolf Hitler szeme előtt.

„Amikor az ugrás után találkoztam Owensszel a szállásán, ugyanolyan szerény ember volt, mint mindig. Semmi érzelem nem volt benne azzal kapcsolatban, hogy Hitler mit tett vagy mit nem tett. Azt mondta: »Még csak nem is gondoltam rá, azt hittem, Hitler úr túlságosan elfoglalt ember ahhoz, hogy végig kint legyen a stadionban. Bár a nap nagy részét ott töltötte. Mindenesetre integetett felém, amikor távozott, és valahogy úgy éreztem, hogy nekem integet. Így vagy úgy, de nem foglalkoztam vele«” – írta Rice „A zűrzavar és a kiabálás” (The Tumult and the Shouting) című könyvében.

Owens bojkottra készült

Az biztos, hogy zűrzavaros időkben találkozott egymással a két klasszis sportoló. Long a náci Németország árja felsőbbrendűségéről alkotott torz felfogása árnyékában tündökölt, Owens pedig évtizedekkel azelőtt lett sztár, hogy a polgárjogi mozgalom radikális változást idézett volna elő az Egyesült Államokban, és bár ő hazájaként tekintett az USA-ra, mégis egy olyan nemzet zászlaja előtt tisztelgett, amely nem fogadta el őt teljesen.

A két sportoló egyaránt 1913-ban született, de ennyi volt mindössze a hasonlóság. Owens egy tízgyermekes alabamai családban, egykori rabszolgák unokájaként nőtt fel, szerencséjére fiatalon felismerték hihetetlen képességeit. Sportösztöndíjjal jutott be az ohiói egyetemre, ahol Larry Schnyder edző segítségével a világ valaha ismert egyik legnagyobb sprinterévé vált.

Riválisával ellentétben Long kiváltságos nevelésben részesült, lipcsei középosztálybeli családba született. Apjának, Karlnak gyógyszertára volt a város központjában, édesanyja, Johanna angoltanár volt, de felmenői között tudhatta Justus von Liebiget, a szerves kémia rendszerezésének atyját is. A fiatal német 1928-ban csatlakozott a Leipzig Sport Clubhoz, ahol Georg Richter edző segített neki kifejleszteni a levegőben vitorlázó technikát, ellentétben Owensszel, akinek sprinterként a lendületes nekifutás volt az erőssége.

Miközben mindketten a sportot tartották a szemük előtt, kénytelenek voltak a történelem viharában a politikai környezettel is megküzdeni.

Az Egyesült Államokban komolyan felvetődött a berlini játékok bojkottja az új náci rezsim antiszemitizmusa miatt. Owens kezdetben támogatta ezeket a felhívásokat, állítólag azt mondta, ha vannak olyan kisebbségek Németországban, amelyeket diszkrimináció ér, az Egyesült Államoknak vissza kell lépnie. Végül edzője könyörgésére és az USA olimpiai bizottságának kérésre elutazott a német fővárosba.

Long feldühítette a nácikat

Németországban pedig egyre nőtt az állam által a sportolókra nehezedő politikai nyomás.

„Nem volt olyan, hogy magánszemély, a sportolók a Német Birodalom képviselői voltak a pályán és azon kívül egyaránt” – mondta Julia Kellner-Long, Luz egyetlen unokája.

Ha a sportolók nem tudták volna, mit várnak el tőlük, a kihelyezett transzparensek rendet raktak a fejükben:

Az atléták az 1936-os olimpiára gondolnak. Nem okozhatunk csalódást vezetőnknek, Adolf Hitlernek.

Long ezüstérme és a távolugrógödörbe rohanós gratulációja mégis csalódást keltett.

„Majdnem olyan volt, mint egy tündérmese. Odarohantam hozzá, elsőként gratuláltam és megöleltem” – nyilatkozta szülővárosa lapjának, a Neue Leipziger Zeitungnak adott interjújában. Az impulzív reakciója felkeltette a német hatóságok figyelmét, nem sokkal az olimpiai játékok után édesanyja, Johanna feljegyezte a naplójába Rudolf Hessnek, a Führer helyettesének figyelmeztetését.

Azt írta, fia „a legfelsőbb hatalomtól parancsot kapott, hogy soha többé nem ölelhet át egy feketét.”

A tette egyértelműen feldühítette a nácikat, akik gyakran használtak erőteljes képeket saját ideológiájuk propagálására, és attól tartottak, hogy Owens és Long barátsága mindezt alááshatja.

Halál Szicíliában

Majdnem 90 évvel később is Owens és Long barátsága az egyik legemlékezetesebb olimpiai történetnek számít.

„A kedvesség és tisztesség gesztusa sok ember szívét megérintette. Luz és Jesse különleges barátságot éltek át együtt azon a napon, megmutatva a világnak, hogy a sportban és az életben a barátság és a tisztelet a legfontosabb, függetlenül a háttértől és a bőrszíntől” – mondta Julia Kellner-Long.

Stuart Rankint, Owens unokáját is megdöbbentette, milyen jelentőséget kapott utólag az eset.

„Gyakran mondom, hogy nagyapám 1936-os olimpián elért eredményei közül arra a valószínűtlen barátságra vagyok a legbüszkébb, amelyet Luz Longgal kötött. Fenomenális volt számukra, hogy ilyen körülmények között, abban a stadionban, Hitler előtt képesek voltak rá.”

A két sportoló soha többet nem versenyzett egymással. Owens négy aranyérmet vihetett haza a német fővárosból, ám közvetlenül a játékok után megtagadta, hogy egy svédországi versenyen induljon. Az amerikai szövetség eltiltotta, és ezzel gyakorlatilag véget vetett a sportpályafutásának.

Long olimpiai ezüstérme és Európa-csúcsa mit sem ért, a berlini gesztusa megbélyegezte.

Az ölelkezése komoly következményekkel járt. A hatóságok szorosabb megfigyelés alá helyezték, ami arra kényszerítette, hogy óvatosabban cselekedjen

– mesélte az unokája. A sportoló a második világháború kitörése után már nem versenyzett, ehelyett ügyvédi karrierjére összpontosított.

De nem kerülte el a családi tragédia: legfiatalabb testvére, Heinrich bevetés közben az életét vesztette. Luz 1941-ben megnősült, novemberben született egy fiuk – Julia Kellner-Long apja –, akit elveszített öccséről Kai Heinrichnek neveztek el. De az exsportolót is besorozták, 1943-ban Szicíliába szállították egy ejtőernyős légelhárító ezreddel. Egy hónappal később küldte haza az utolsó levelét feleségének, Giselának, aki ekkor már második fiukkal, Wolfgang Matthiasszal volt várandós.

„A levélben Luz leírta, hogy sátrakban táborozott egy gyönyörű, hegyekkel körülvett virágos réten, békés környezetben. Ez volt az utolsó kapcsolatfelvétele a családjával. Másnap, 1943. május 30-án megszületett Wolfgang. Sajnos Luz soha nem találkozott vele” – mesélte Julia.

A szövetséges erők 1943. július 10-én partra szálltak Szicíliában, az Olaszország felszabadítását célzó hadművelet részeként. Négy nappal később Longot repesz találta el a lábán, és elvérzett. Felesége július 30-án kapott értesítést arról, hogy férje eltűnt, feltehetően meghalt.

Csak hét évvel később sikerült megerősíteni a részleteket, amikor megtalálták a sírját a gelai amerikai katonai temető német részlegében.

A berlini nagy találkozás

Owens úgy döntött, hogy nem jelentkezik katonai szolgálatra a háború alatt, ám, miután eltiltották a hivatalos atlétikai versenyektől, rendhagyó lehetőségeket keresett a családja eltartására.

Pénzért helyi sprinterek ellen futott úgy, hogy 10–20 yardos előnyt adott nekik. Amikor nem akadt kihívója, még egy ló ellen is elindult. 1936. december 26-án, Havannában 40 yard előnyt kapott, és miután a rajtpisztoly hangjára a ló először megijedt, vagyis csak késve vágott neki a 100 yardos távnak, ez pedig elég volt Owensnek, hogy megnyerje a versenyt.

De nem a kubai volt a legbizarrabb versenye, később versenyzett vonat, autó, motorkerékpár és kutya ellen is.

Az alantas munkák után az 1950-es években javulni kezdett a helyzete. Motivációs előadóként talált munkát, keresett személyiség lett, sportnagykövetként beutazta a világot. 1951-ben a Harlem Globetrotters kosárlabdacsapatával Németországba utazott, akkor kereste fel Long családját. Megismerte fiát, Kai-t, és díszvendégeként elvitte a hamburgi Globetrotters-meccsre.

1964-ben Kai részt vett a már említett „Jesse Owens visszatér Berlinbe” című dokumentumfilmben, amelynek során újrafotózták Owens és Long berlini olimpiai stadionban készült fotóját.

Kai rendkívül csodálta Jesse karizmáját, szerénységét, természetes adottságát és sportolói sikerét

– mondta Julia Kellner-Long.

Owens 1980-ban, 66 évesen tüdőrákban halt meg, 1990-ben posztumusz Kongresszusi Aranyéremmel tüntették ki. 2016-ban Barack Obama akkori elnök meghívta Owens rokonait a Fehér Házba egy fogadásra, amelyet Jesse-től és az 1936-os amerikai olimpiai csapat többi afroamerikai tagjától megtagadtak 80 évvel korábban.

A legenda örökségét felesége, Ruth folytatta, ő vezette a Jesse Owens Alapítványt, majd átadta a stafétabotot lányaiknak – Gloriának, Marlene-nek és Beverlynek – majd öt unokájuknak.

Az évek során a Long és az Owens család tartotta a kapcsolatot. Julia Kellner-Long és Owens unokája, Gina 2004-ben egy különleges ceremónián együtt gyújtották meg az olimpiai lángot a berlini stadionban. Marlene-nel pedig a 2009-es berlini atlétikai vébén a távolugrás érmeinek átadásában segédkeztek.

„A családok közötti kapcsolat nagyon sokat jelent számomra, és büszke vagyok a kapcsolatunkra” – mondta Julia Kellner-Long.

„Juliával gyakran viccelünk, és arra gondolunk, hogy mindkét nagyapánk lenéz, mosolyog, és nagyon boldog, hogy a családok az évek ellenére még mindig kapcsolatban állnak egymással” – teszi hozzá Stuart Rankin.

Legendák, hőstettek, héroszok

Amíg az Owens és Long közötti barátságot mindkét család nagyra értékeli, különleges kötelékük önálló életre kelt az interneten.

Fentebb egy legendát már megcáfoltunk, de akad még hasonló kettejük történetében. Az egyik, széles körben ismétlődő mítosz egy levélről szól, amelyet állítólag Long írt Owensnek Észak-Afrika „száraz homokjából és nedves véréből.” Ebben arra kéri Owenst, hogy térjen vissza Németországba, hogy megkeresse a fiát, ha neki nem sikerül hazajutnia.

Mondd el neki, Jesse, milyen idők voltak, amikor nem választott el minket háború! Mondd el neki, hogyan alakulhatnak a dolgok az emberek között ezen a földön!

Megrendítő sorok, de szinte biztosan nem igazak. Long ugyanis Észak-Afrikában sohasem járt, ráadásul egyik család sem látott ilyen levelet.

Julia Kellner-Long azonban megérti, ha az emberek legendákat gyártanak, hőstettekben hisznek és héroszokat istenítenek.

„Egy ilyen történet reményt és inspirációt kínál az embereknek világszerte. Amikor a rasszizmus és a kirekesztés sajnos még mindig létezik, ez a történet aktuálisabb, mint valaha.”

Az amerikai atléta unokája szerint ez a barátság tökéletes bizonyíték arra, hogy még egy nemzeten belül sem egyforma mindenki.

Úgy gondolom, hogy Luz sportszerűsége olyan példa, amelyet meg kell őrizni az idők végezetéig

– vélte Rankin.

Kapcsolódó

A világ leggyorsabb futója, aki tönkretette Hitler álmát

Nem akart szimbólum lenni, mégis azzá vált: Jesse Owens, egy alabamai rabszolga unokája lett a náci Németország és az árják felsőbbrendűségét hirdető berlini olimpia sztárja. 40 éve halt meg a legenda, aki egy 1935-ös ugrásával még a riói olimpián is hatodik lett volna.